Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - A magyar-orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevőinek esetleges összefonódását vizsgáló bizottság jelentésénekelfogadásáról szóló ... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - VANCSIK ZOLTÁN (MSZP):
1488 szisztéma visszatér, ismét csak az Új Mag yarországot tudom idézni; március 14i számában "Kebelbeli megbízások - Demeter Ervin az olajgateről" című cikk van, amely Nikolits Istvánról a következőt mondja: Nikolits István igen sajátságos szerepére is kitért a kormány; mint mondja: máig tisztázatla n a titkosszolgálatok szerepe az ügyben - és így tovább, és így tovább, és így tovább. Tulajdonképpen arról van szó, hogy Demeter Ervin úr első perctől kezdve - mint egy mániákus - ragaszkodik ahhoz a gondolatához, hogy Nikolits úr nem adott át minden doku mentumot, hogy a bizottság az olajgateügyet vizsgálni tudja. Szeretnék itt a jelenlévőknek megmutatni - remélem, hogy nem kapok ki érte - egy 2076ig titkosított, szigorúan titkos anyagot (Felmutatja.). Innen, messziről mutatnám, hogy Nikolits úr mindent rendelkezésre bocsátott, teljes felelősséggel itt van. Mindezek az információk a bizottsági meghallgatáson és egyéb más szempontból - hogy úgy mondjam - igazolódtak. A bizottság az anyagába sok mindent beépített ebből a jelentésből - nem mondom, hogy az eg yharmadát, de bízom benne, hogy még többet is, csak nem akarok itt most matematikába belemenni. Ennek ellenére Demeter Ervin úr konokul állítja, hogy Nikolits úr akadályozta a bizottság munkáját, Nikolits úr nem bocsátott mindent rendelkezésre, és ő tudja, hogy van még anyag, amit Nikolits úrnak oda kéne adni - de természetesen azt már nem mondja meg, hogy milyen anyagról van szó. Így, vizsgálóbizottsági elnökként lehet visszaélni azzal, amivel a parlament felruházza a vizsgálóbizottság elnökét. Amiről tula jdonképpen beszélünk, az az lenne, hogy a parlament demokratikus módon megválasztott bizottsága ellenőrizze a kormányt vagy a kormányzathoz kapcsolódó területek tevékenységét. Úgy gondolom, hogy ez nem történt meg ebben a bizottságban sem. Arról nem is bes zélve, hogy a "Kebelbeli megbízások" című cikkben olyan aranyos dolog van, idézem: "egyértelműen bebizonyosodott, hogy versenyeztetés nélkül, titkos kormányhatározat alapján osztották szét az üzleti lehetőségeket, hiába lett volna elemi kötelezettségük a p ályáztatás". Ez akkora hatalmas csúsztatás, hogy ezt még Demeter Ervin sem mondta a múlt héten itt, a parlament színe előtt - gondolom, nem merte mondani, mert belesápadt volna itt mindenki ekkora lódításba; de ebben a "Kebelbeli megbízások" című cikkben e z jelent meg. Ha Demeter Ervin úr azt mondja, hogy ezt a szájába adta az újságíró, és ő soha ilyet nem mondott, akkor becsületszavamat adom, hogy elhiszem neki - de ez borzasztó volt, egész évben ezek a dolgok mentek. Még egy aspektusáról szeretnék beszéln i - elnézést kérek, hogy ilyen hosszú vagyok : ez pedig mindazoknak az érintettsége, akiket a bizottsági anyagok, a bizottsági meghallgatások belekevertek ebbe az ügybe. Számtalan név - és most nem mondom azokat a neveket, amelyek nincsenek benne a bizott sági anyagban - az előzetes anyagokban benne volt. Említettem már, hogy ezek másnap kikerültek az újságokba, megjelentek. Meghurcoltak tisztességes, becsületes embereket, akik valamilyen aspektusból fölmerültek, majd aztán a bizottsági vizsgálat során kide rült, hogy tévedésből, félreértésből, rossz információ alapján kerültek abba a helyzetbe, hogy egyáltalán a bizottság látókörébe kerültek. Úgy gondolom, és merem remélni, hogy Demeter Ervin úr mint a bizottság elnöke egyetért velem, hogy erről a helyről el nézést kérjek a bizottság nevében mindazoktól, akik ilyen kellemetlen helyzetbe kerültek. Legszívesebben elnézést kérnék azoktól is, akik a bizottsági jelentésben szerepelnek; mert ha példákat veszünk, és mondjuk, megnézzük Dunai Imre ügyét, akit végig azz al - hogy mondjam - szerepeltetett nem tudom, kicsoda a médiában, hogy így és úgy és amúgy összeférhetetlen, mert a fia Oroszországban, Moszkvában a HFT irodáját vezeti, el kell hogy mondjam, hogy egy Kittka és társai nevű ügyvédi iroda keményen foglalkozo tt az üggyel, és egy olyan anyagot írt egy dr. Pongrácz Tibor nevű - nem tudom, vane, ki e nevet nem ismeri - jogász, teljesen tárgyilagosan, pártoktól semlegesen és függetlenül, amiből az istennek nem lehet kihámozni azt, hogy Dunai Imre és Dunai András tevékenysége összeférhetetlen volt. (21.50) Mindenféle körmönfont módon próbálja az anyag jogi csűrcsavarásban előhozni a dolgokat. De végül is a végső konklúzióban - itt van a kezemben az anyag, idézhetnék belőle - azt írja, hogy… Na,
