Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - A magyar-orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevőinek esetleges összefonódását vizsgáló bizottság jelentésénekelfogadásáról szóló ... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - VANCSIK ZOLTÁN (MSZP):
1487 (21.40) Demeter Ervin nyugtázta az ügyet, és azt mondta nekem: miért, ha te lennél ellenzéki, n em ezt csinálnád? Ezen gondolkodtam, kedves képviselőtársam, hogy elmondjam vagy ne mondjam... (Demeter Ervin: Azért nem egészen így van!) - de én egy őszinte pali vagyok, ezt elmondtam. Térjünk vissza erre a vizsgálóbizottsági ügyre. A vizsgálóbizottság m ire jó? Arra semmi esetre sem jó... - és ezt Demeter Ervin is elismeri, a múltkori beszédében nagyon képletesen fogalmazza meg a dolgot, teljesen egyetértek, az a ritka pillanat van, amikor egyetértek azzal a kitétellel, ami úgy szól - egy pillanat, rögtön meg fogom találni... (Iratai közt lapozgat.) , hogy "egy parlamenti vizsgálóbizottság valóban nem alkalmas arra, hogy maguk a képviselők végezzék a tényfeltárást, egyesével nyálazgassák át a szerződéseket, mert ez roppant módon megnehezíti a munkájukat, elhúzza, ez nem járható út. Tehát amikor arról gondolkodunk, hogy vizsgálóbizottságokat módjával és kisebb számban hozzon létre a parlament, akkor arra is gondolni kell, hogy ilyen kisebb számú vizsgálóbizottság működésének feltételét megteremtsük." Telita lálat! - teljes mértékben egyetértünk. Miről szólt ez az egy év? Arról szólt, hogy nyálaztunk dolgokat, meghallgattunk embereket, utána értelmeztük azt, ami teljesen egyértelmű, utána jókat vitatkoztunk rajta; mindezt az adófizetők pénzén, a meleg, fűtött irodákban vagy a légkondicionált irodákban - mert olyanokban is voltunk. Eljártunk a minisztériumba, és tettük szépen a dolgunkat - és az eredmény ez. És még mi? - meg az, hogy lehetett nyilatkozni. A vizsgálóbizottság arra jó - és itt szeretnék a Tocsikb izottságra is utalni, nem akarom a két ügyet összekeverni, de kísértetiesen hasonló, és ezt olyanként mondom, mint az egyikben részt vevő alelnök , hogy óriási szereplési lehetőség van arra, hogy állandóan nyilatkozzon az ember, és prejudikáljon, és elmon djon olyan dolgokat, amelyek nem bizonyosodtak be. Ez a kisebbik baj. De lehetőség van arra, hogy olyan dokumentumokat..., ami egy zárt bizottsági vizsgálat lezajlik az egyik nap, a másik nap olvasom az újságban! Erre vonatkozóan természetesen - miután ez már tűrhetetlen méreteket öltött - Gál Zoltánhoz fordultam, az Országgyűlés elnökéhez, és egy adott ügyben megkértem, vizsgáltassa ki a főtitkár úrral, hogy betartjae mindenki - akinek be kell tartania - az apparátusban a játékszabályokat. Igazából úgy go ndolom, hogy előre tudtam a választ: természetesen igen, és ezt el is hiszem; mert a gazdasági bizottság titkárságán, ahol a mi bizottságunk is jegyezve volt, nagyon precíz, komoly munka folyik; itt van a kezemben a válasz, tehát nem csak úgy mondom, hanem tényszerűen tudom igazolni, hogy minden a legnagyobb rendben volt. Azonban azok az anyagok, amelyek, ha nem is titkosak, mégis zárt meghallgatáson kerültek szóba, másnap az újságban megjelentek - ez zsinórban ment. Egyszer már említettem, most elmondom mé g egyszer, nem baj, ha reklámot csinálok az Új Magyarországnak, ráfér: cikksorozat volt a legfrissebb információkkal - természetesen ezek fals információk voltak többnyire; úgy, ahogy illik: egy pici valóságmag, utána feltupírozva, hogy érdekes legyen, és aki olvassa, az meg is egye. A médiában is szerepelni lehetett. Igazából úgy gondoltuk - a bizottság tagjai , hogy ennek véget kell vetni, és elhatároztuk, többször megállapodtunk, és megkértük a bizottság elnökét, hogy ne nyilatkozzék - természetesen ezt megszegte. Ennek csúcsa egy A hét című tévés műsor volt, ami után a bizottság nem szocialista tagjai is - de azok is - felszólították az elnök urat, hogy mondjon le. Ez megint kísértetiesen hasonlít a Tocsikbizottság ügyéhez, ott hasonló dolgok játszódna k le. Ezt mindazoknak mondom, akik a vizsgálóbizottságban hisznek - én is hiszek, csak nem az ilyen típusú vizsgálóbizottságban. Úgy gondolom, hogy amikor a Házszabályt módosítjuk, erre is tekintettel kellene lenni, és a vizsgálóbizottsági játékszabályokat is rögzíteni kellene, hogy ne lehessen visszaélni azzal, amit ez a kormánytöbbség "élni szeretett volna hagyni" az ellenzéknek - mert nem élnek a lehetőséggel, hanem visszaélnek. Van az ügynek ide tartozóan, a vizsgálóbizottsághoz tartozóan egy másik aspe ktusa is, és ez a "titokügyi" miniszter, Nikolits úr ügye - Nikolits úr, aki a bizottsági munka teljes időszaka alatt többször emlegetve volt, egy héttel ezelőtt a parlamentben is. Most a régi szisztéma, az egyéves
