Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - HIDASI REZSŐ (MSZP):
1478 HIDASI REZSŐ (MSZP) : Elnöknő! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelzáloghitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvényjavas lat elfogadása esetén jelentős fejlődésnek indulhat a magyar tőkepiac. Korábbi beszédemben részletesen szóltam arról, hogy a hosszú távú forrásgyűjtés és hitelnyújtás milyen nagymértékben stabilizálhatja a vállalkozások helyzetét. Igyekeztem bemutatni a jo gintézmény sajátosságait és azon speciális helyzetét, amely különösen a forrás gyűjtését jellemzi. Tekintettel arra, hogy a jelzáloglevél több évtizedre kibocsátott, előre meghatározott kamatozású, biztonságos értékpapír, különös gondot kell fordítani bizt onságának megőrzésére. A jelzáloghitelintézet pedig olyan szakosított hitelintézet, amelynek hosszú távú hitelezése során szintén a biztonságos működésre kell törekednie. A jelzáloghitelintézetek esetén tehát a kulcsszó a lehető legnagyobb biztonság elér ése mind a forrásgyűjtés, mind pedig a banki működés során. E szempontból áttekintve a szakértői anyagokat, úgy gondolom, nem mindenki értette meg a kormány szándékát, és - sajnálatos módon - vannak olyan elképzelések, amelyek a kormány szándé kaival ellentétesen a jelzáloghitelintézetnek, mint jogintézménynek a biztonságosságát kérdőjelezik meg. Elsőként kell megemlíteni azt az elképzelést, amely betétgyűjtésre is fel kívánja jogosítani a jelzáloghitelintézetet. Úgy vélem, hogy ez a gondolat ellentétes a kormány által beterjesztett javaslattal, amely a jelzáloghitelintézetekre vonatkozó európai jogi szabályozás alapján alapvetően a jelzáloglevéllel történő forrásgyűjtést engedélyezi. A betét gyűjtését azért nem lehet megengedni a jelzáloghit elintézetnek, mert a betét rövid távú forrást biztosít, így rövid távú forrásokkal nem lehetne hosszú távú hiteleket nyújtani. Felborulna tehát az a kényes egyensúly, amely a hosszú távú forrásgyűjtés és finanszírozás között a jelenlegi törvényjavaslat ala pján fennáll. Ezek az elképzelések tehát véleményem szerint nem támogatandók. Szintén koncepcionális eltérést jelent a kormány által beterjesztett törvényjavaslathoz képest az a gondolat, amely az ingó dolgokon alapított záloghitelezést is engedélyezné a j elzáloghitelintézet számára. Korábban is utaltam rá, hogy ez az elképzelés a polgári törvénykönyv tavalyi módosításával polgári jogi szempontból indokolható, de a hitelintézetekre vonatkozó, különösen jelzáloghitelintézet esetén a gondossági - a szakzsar gon szerint: prudenciális követelményeknek az ingó dolgokon alapított záloghitelezés nem felel meg. Alapvető tartalmi probléma e felvetéssel szemben az, hogy az ingó dolgokról nem áll rendelkezésre közhiteles nyilvántartás, és ennek megteremtése több évet vesz igénybe. Így a jelzáloghitelintézet ingó dolgokra alapított jelzáloglevele mögött valójában nem áll rendelkezésre egy olyan stabil, biztonságos hitelfedezet, amely lehetővé tenné a biztonságos jelzáloglevélkibocsátást. A nyilvántartási rendszer hiá nyán kívül az ingó záloghitelezés ellen szól a biztonságos működést veszélyeztető helyzet kialakulásának lehetősége. Tekintettel arra, hogy az esetleges károkozások vagy amortizáció esetén az ingó dolgokra kibocsátott jelzáloglevél is elenyészne, amely leh etőség a jelzáloglevelekbe vetett társadalmi bizalmat csökkentené. Az ingó dolgokkal kapcsolatos elképzelések e törvényjavaslatban való megjelenítésének az imént említett tartalmi kifogásokon kívül komoly formai akadálya is van. A kormány 2281/96. határoza ta pontosan meghatározta azokat a szempontokat, amelyek alapján e törvényjavaslatot ki kellett dolgozni. Az előterjesztő pénzügyminiszter e kormányhatározat alapján készítette el a törvénytervezetet, amelyet a kormány mint szándékával megegyezőt vett tudom ásul és terjesztette be a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek. Az idézett kormányhatározat 2. pontjának b) pontja azt írja elő, hogy a jelzáloghitelintézet olyan szakosított hitelintézet legyen, amely ingatlanon alapított jelzálog fedezete mellett hosszú lejáratú hiteleket nyújt. E koncepció alapján került kidolgozásra e törvénytervezet, olyan szempontokat is figyelembe véve, mint a hitelintézetre vonatkozó szabályoknál szigorúbb szabályrendszer kidolgozása. Az ingó dolgokon alapított jelzálog lehetősége a kormányhatározatban fel sem merült, a kormány a kérdésről
