Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A határőrizetről és a Magyar Köztársaság határőrségéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
1449 Szeretném megkérdezni: gyakorlate az az Európai Unió országaiban, hogy honvédelmi feladatot - természetesen a kormány tagja és képviselőjeként - a belügyminiszter irányítása és döntése alapján valósítsanak meg. A tárcák elválasztása éppen arról szól, hogy a belügyminiszter a belügyekben határoz, nem arról, hogy mit tesz az e setleges ellenséges támadás, külső támadás esetén a fegyveres erők nem kis létszámú és nem kis arányt képviselő része. Azt gondolom, hogy az európai országokban ez általában a honvédelmi miniszter feladata. Furcsa az, hogy a belügyminiszternek ilyen - kife jezetten honvédelmi - feladatokat kell ellátnia. Még inkább érdekes a fegyverhasználat kérdése. Tulajdonképpen a törvény sok tekintetben homályosan fogalmaz. Az egyik helyen azt mondja, hogy válsághelyzetben, váratlan ellenséges betörés esetén ellátja az o rszág katonai védelmét a rendkívüli állapot kihirdetéséig. Gondolom, hogy ezt az ehhez szükséges katonai eszközökkel teszi a fegyveres erőkre és a honvédségre jellemző fegyverhasználat révén. A válsághelyzetet azonban a fogalommeghatározások úgy írják le, miszerint abban egyáltalán nem szükséges, hogy fegyveres konfliktus legyen. A válsághelyzet a fogalommeghatározás szerint inkább olyan helyzet, amelyből kifejlődhet egy fegyveres konfliktus. Tehát a fogalommeghatározások tulajdonképpen nem írják le azt a h elyzetet, amelyben ez a fegyveres konfliktus ténylegesen létrejött. Ezzel szemben azok a szabályok, amelyek kifejezetten a lőfegyverhasználatról szólnak, azt mondják, hogy a rendőrségre alkalmazott lőfegyverhasználati szabá lyokat kell alkalmazni az e törvényben meghatározott eltérésekkel. Ezek között azt mondja, hogy a határőrségnek joga van - túl a rendőrségi törvény által engedélyezett lőfegyverhasználati eseteken - lőfegyvert használni konfliktushelyzetben is. Ha a rendőr ségi szabályok érvényesek, akkor ezek azt mondják, hogy a rendőrség lényegében csak célzott, egyes lövést adhat le - még tömeggel szemben is. A rendőrségi törvény tehát - nagyon helyesen - megtiltja azt, hogy az '56os emlékek szerinti sortűz dördüljön el egy tömeggel szemben. Ha a rendőrségnek mindenképpen szükséges lőfegyvert használnia, akkor is csak személyre célzott lövést adhat le. Meghívtak egy pár évvel ezelőtt a kiskunhalasi határőrséghez. A határőrséget akkor még akciószázadnak hívták, ma határvad ász századnak. Tartottak egy bemutatót egy képzelt ellenséges támadás leküzdésére. Ez a leküzdés annak a bizonyos kék füstnek a leküzdése, amely a támadó ellenséget jelezte. Ez történt géppisztolyokkal, páncélozott harci járművekkel, páncéltörő rakétákkal és így tovább - ami természetes egy háborús konfliktus esetében. Azt szeretném megkérdezni: ez hogyan fér bele a rendőrségi lőfegyverhasználatba és az egyes lövésbe? Ha összevetjük a fogalommeghatározást és a felhatalmazást pontosan abban a konfliktushelyz etben, amire a rendőrségi lőfegyverhasználat szabályai érvényesek, a rendőrségi lőfegyverhasználat szabályai nyilvánvalóan nem elégségesek. Erre lehet azt mondani, hogy ez szőrszálhasogatás; de ha netán - remélhetőleg sosem - egy ilyen helyzet bekövetkezik , akkor a határőrség e törvény alapján hogyan tudja megvédeni azt, hogy megvédte az országot? Az alkotmány azt mondja, hogy a fegyveres erő csak a parlament felhatalmazása alapján lépheti át az országhatárt, kivéve a szerződésben szabályozott nemzetközi ha dgyakorlat esetét. A jelen törvény azt mondja, hogy nemzetközi szerződés alapján a határőrség elláthat határőrizeti feladatot más ország területén is. Nagyon helyes. Mind a kettő nagyon helyes. Csak hogyan jön össze? Ha a határőrség fegyveres erő, akkor az alkotmány ide vonatkozó rendelkezése kellene hogy érvényesüljön. Ha pedig más alapon is átlépheti a határt, akkor valamelyik szabállyal valamit csinálni kellene, hogy ezek ne kerüljenek egymással szembe. Persze erre lehet azt mondani, hogy a dolgot módosí tó indítványokkal helyre lehet hozni, de azt hiszem, alapjában véve nem lehet helyrehozni, mert az alapvető lényegi probléma ebből a furcsa, kettős jogállásból származik, amellyel kapcsolatban meggyőződésem, hogy egy rossz örökség továbbvitele. Még egyet h add mondjak a számokról. Azt szokták mondani, hogy a korszerű, a NATOcsatlakozásra érett és ehhez mérten, ennek érdekében megfelelően korszerűsíthető
