Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
140 Köszönöm szépe n. Megadom a szót Dobos Krisztina képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Fórum. Utána következik Szabó Sándorné képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt. (11.50) DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ú gy gondolom, hogy a most előttünk álló törvény valóban fontos törvény, hiszen miniszter úr a beterjesztés során elmondta, hogy 1901ben volt utoljára átfogó, gyermekvédelemmel kapcsolatos törvény. Mégis azt kell mondani, ha már történelmi áttekintést tettü nk, hogy minden vagy számos eleme ennek a beterjesztett törvénynek, már az ókori Rómában is létezett, hiszen a római császárság maga is gondoskodott a gyerekekről, sőt mi több, még alapítványi formában is, ahol elmondta, hogy egy gyereknek milyen járandósá ga van akkor, hogyha a császárság maga neveli föl, mert a szüleitől vagy a családjától esetleg elszakadt. Én úgy hiszem, hogy ez a rövid áttekintés mutatja azt, hogy rendkívül fontos a magyar társadalomnak a gyermekek védelme és ennek a rendszernek a kiala kítása. És az, hogy hosszú vita előzte meg ennek a törvénynek a beterjesztését, az magától értetődik és természetes, hiszen szemléletében, felépítési rendszerében különbözőképpen gondolkodunk. Hogy mennyire fontos ennek a törvénynek a beterjesztése, azt ta lán az is igazolta volna, hogyha a minisztérium a beterjesztés során azokat a számadatokat is rendelkezésünkre bocsátja, amit jelenleg nap mint nap tapasztalunk vagy amit a KSHkiadványokban tanulmányozhatunk, hogy a legrászorultabbak a gyermekes családok, a legszegényebbek azok a családok, ahol több gyermeket nevelnek, és hogy drámai módon növekedett a veszélyeztetett gyermekek száma. Ha arra gondolunk, hogy közel egymillió alkoholista van Magyarországon, akkor magától értetődik, hogy az alkoholista szülőv el rendelkező családban a gyermek ki van téve veszélyhelyzetnek; sok esetben természetesen ezt a veszélyhelyzetet sikerül elhárítani. Tehát úgy gondolom, hogy az időszerűsége ennek a törvénynek rendkívüli, és azt javaslom, hogy a bizottsági módosító indítv ányok kapcsán ezeket a tájékoztatásokat kapja meg a parlament. A gyermekvédelmi rendszerünkben teljesen természetes, hogy nem múlt el az az időszak, ami a kialakítása során létrejött, hiszen valójában a kialakult rendszer német, osztrák minta alapján szüle tett, és az egyik legfőbb törekvése a háborús sérült gyerekeknek vagy a háborúban szüleiket elvesztett gyerekeknek a gondozása volt. Ehhez kapcsolódott az a negyvenéves időszak, amikor elsősorban az intézményes nevelést, tehát vagy a családtól elszakított, vagy a családot kiegészítő intézményes nevelést tekintették elsődlegesnek. A Magyar Demokrata Fórum elképzelése szerint, és ez a törvény szándékában is szerepel, elsősorban a családi nevelés a megfelelő. A családban vagy a rokonok között nevelt gyermekek nemcsak egészségi állapota, nemcsak mentális állapota, hanem az egész fejlettsége természetesen jobb, mint azoknak a gyerekeknek, akik valamilyen módon, akár kényszer hatására, elszakadtak a családjuktól. Én magam úgy ítélem meg, hogy ez a törvény szándéká ban szerepel, de - ahogy kormánypárti képviselőtársam már egyszer említette - számos kérdésben nem tud megvalósulni, ezért ezekben a kérdésekben a Magyar Demokrata Fórum módosító indítványokat fog beterjeszteni. A család szerepének és a család megerősítésé nek a fontosságát anyagilag már egyszer miniszter úr megemlítette, hiszen sokkal kevesebbet költenek a családok a gyerekre és sokkal egészségesebben tudják nevelni, szemben azzal, mintha állami intézményben nevelkedik. De nem eléggé és nem eléggé világosan sikerült azt elmondani, hogy bár kétségtelen tény, hogy a törvényben szerepel, hogy nem szabad anyagi okokból elszakítani a családjától a gyerekeket, de ma is tudjuk, hogy a közel 1800, csecsemőotthonban nevelt gyermek közül legalább 15 százalék szociális okok miatt került csecsemőotthonba, tehát nyilvánvaló, hogy meg kell találni annak az útját, hogy ha jobb támogatási rendszerrel rendelkezne a család, akkor ne kelljen akár hetes, akár teljes egészében csecsemőotthonba vagy más nevelőintézetbe kerülni a g yereknek.
