Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó adatok kezeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ):
1306 alkotmányosan elfogadható célokat, amelyek érdekében az ad atok egy jól körülírt része kivételesen felhasználható. Ma az egészségügyről szóló törvény felhatalmazása alapján alacsonyabb szintű jogszabályok és jogszabályoknak nem minősülő normák tartalmazzák az adatkezelés lényeges szabályait. Az egészségügyi törvén y alig néhány paragrafusa rendelkezik az adatkezelésről, melyeket az elmúlt négy év alatt háromszor módosítottunk; mindig ellentmondásosabb szabályok váltják föl a régieket. Ennek nyomán az a helyzet állt elő, hogy az egészségügyi hatóságok és más állami i ntézmények a legkülönbözőbb célokból a legkülönfélébb személyes adatokat tarthatják nyilván, és továbbíthatják más szerveknek. Ezek miatt feltétlenül indokolt, hogy valamennyi garanciális jelentőségű szabályt egységes törvény tartalmazzon, és valójában ez az a törvény. Egyegy fejezetével külön is szeretnék foglalkozni. Fontos része a törvénynek, amely kimondja azt, hogy a kezelőorvosnak a háziorvost az egészségügyi adatokról tájékoztatni kell. Ez azért nagyon fontos része ennek a törvénynek vagy törvényter vezetnek, mert a háziorvos egy életen keresztül kíséri a beteget gyakorlatilag az összes betegségével és a megelőzés kapcsán nemcsak a betegségével, tehát rendkívül fontos, hogy a háziorvos minden egészségügyi adat birtokába jusson, még azon adatok birtoká ba is, ami nem nála csapódik le, hanem adott esetben más szakorvosnál vagy kórháznál keletkezik. A másik fejezet - amelyet több előttem szóló is említett - a fertőző betegségek bejelentése. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy az ötvenes évek idejére emlékezte t, amikor fertőző betegségeket kötelező bejelenteni. Magam azon a véleményen vagyok: ha valakinek bármiféle betegsége van, ami nem fertőző betegség, hogy azt eltitkolja vagy bárkivel megossza az ezzel kapcsolatos problémát, az neki szíve joga. Senki mást, környezetét nem veszélyezteti ezzel, gyakorlatilag saját lelkiismerete szerint számol el. De abban az esetben, ha már nemcsak saját magát veszélyezteti ez a betegség, hanem a környezetét is veszélyezteti adott esetben egy fertőző betegség, akkor magam is a zon a véleményen vagyok, hogy azt nyilvántartásba kell venni és kötelezően be kell jelenteni. Nagyon fontos része a törvénytervezetnek az, amikor azzal foglalkozik, hogy kik lehetnek jelen a beteg vizsgálatakor vagy kezelésekor. Szörnyű élményeim vannak e tekintetben a múltból, amikor kezelőkben, vizsgálókban a beteget úgy vizsgálja - vagy úgy beszélget vele adott esetben - az orvos, amikor jelen van a kezelőhelyiségben a takarítónő, aki a sarokban takarít, a műtősnő, aki rakodja közben a műszereket s egyk ét orvos és esetleg nővér, akik tereferélnek a kezelőben, miközben a beteg a legintimebb dolgait kívánja vagy szeretné föltárni az orvosnak. Nagyon fontos dolog, hogy a törvény ezt szabályozza. Az is fontos dolog, hogy felmentést jelentenek az egyetemek és az oktatóintézmények, ahol részt vehetnek ezekben a vizsgálatokban, diagnózisok fölállításában, a beteg és orvos találkozásakor az orvostanhallgatók, adott esetben a továbbképzésre váró szakorvosok, mert nagyon fontos az ő képzésük szempontjából, hogy eze ken a találkozásokon részt vehessenek. De az is fontos, hogy előtte a beteget tájékoztatni kell arról, hogy egy olyan intézménybe került, kedves beteg, ahol orvostanhallgatókat vagy szakorvosokat képzünk, tehát el kell viselnie, hogy amikor önt vizsgálják, amikor önt kezelik, az orvostanhallgatók vagy a szakorvosok is részt vehetnek ezeken a viziteken. Fontos része a törvénynek az, hogy különböző publikációkban és közleményekben megjelenhetnek egészségügyi adatok, de ráismerni az illető re, hogy kiről van szó, az tilos. Tisztességes publikáló orvosok, akik eddig is írtunk közleményeket, mindig tartottuk magunkat ehhez az íratlan szabályhoz, nevezetesen, hogy a betegre soha ne lehessen ráismerni. Most nagy öröm számunkra, hogy ez törvényi szinten is deklarálódik. Az egyedüli dolog, amivel talán igazából vitatkoznék e törvényjavaslatban, az az, hogy ha bűncselekmény alapos gyanúja merül fel, akkor az orvosnak bejelentést kell tennie a rendőrségre. Úgy gondolom, ez egy olyan kellemetlen felad ata az orvosnak, amelyre nem szívesen vállalkozik ma egyetlen orvos sem, mert a beteg és az orvos között kialakult nagyon fontos intim kapcsolatot, viszonyt megronthatja ez a bejelentési kötelezettség. El tudok képzelni egy olyan módosítást, amikor
