Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó adatok kezeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
1298 Köszönöm. Megadom a szót Sarkadiné Lukovics Éva képviselő asszonynak, Szabad Demokrat ák Szövetsége. (11.10) DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szerintem is kiemelkedően fontos törvényt tárgyalunk, kedves képviselőtársaim, ami a címből nem nagyon derül ki, hiszen az így szól: "Törvé nyjavaslat az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről". Viszont ha áttanulmányozzuk, annál inkább meggyőződhetünk róla, hogy nagyon is a privát életet, a mindennapokat meghatározó és befolyásoló kérdésekről van szó benne. Alkotmá nyos alapjogokról tárgyalunk, legbelsőbb, legintimebb személyes ügyeinkről. Mi történhet azokkal az információkkal, adatokkal, amelyek akkor keletkeznek, ha orvoshoz fordulunk? Nem is igen tudatosodik bennünk, hogy mekkora hatalom és milyen üzlet lehet az egészségügyi adatokban, hogy hány- és hányféle szempontból lehet értékes adat, hogy kinek mi vagy mi volt a baja, és hogyan kezelték. Gondoljunk csak arra az esetre például - ne következzen el , hogy, mondjuk, gyógyszergyárak beteg embereket ostromoljanak azzal, hogy vásárolják meg az ő termékeiket, és célirányosan járhatnának el, hiszen tudják vagy tudnák, hogy kinek milyen gyógyszert kellene ajánlani. Tehát olyan lényegi kérdésekről szól a javaslat - hogy csak a legfontosabbakat említsem : kik és milyen körülmények között férhetnek ezekhez az adatokhoz és kik nem; vagy milyen kötelezettségei vannak az orvosnak a hozzá forduló felé saját orvosi tevékenysége vonatkozásában; vagy milyen nyilvántartásokat kell vezetni; és nem utolsósorban akik kívül vannak a z orvos és a hozzá forduló érdekelt kapcsolatán, azok erről mikor és mit tudhatnak meg. Talán a legegyszerűbben mondhatjuk úgy is, törvényt hozunk arról, kedves képviselőtársaim, mit tudhat meg a külvilág az emberrő l, ha megbetegszik. S ha erről beszélünk, megkerülhetetlenül foglalkoznunk kell olyan kényes és filozofikus kérdésekkel, hogy hol húzódnak a közérdek és a magánérdek határai, vagy mikor esnek azok egybe. Itt a járványügyeket kell feltétlenül megemlíteni, a mikor a közérdek elvitathatatlanul meg kell hogy előzze az egyéni érdeket. Szándékaim szerint elsősorban arról szeretnék beszélni, hogy mi a jó ebben a javaslatban, természetesen tudván azt, hogy nincs olyan jó javaslat, amit ne lehetne még jobbá tenni. Ug yanakkor érdemes hangsúlyozni, hogy nagyon nagy szükség van erre a törvényre, mert egyrészt az 1972. évi egészségügyi törvényen kívül nem foglalkozik más egyéb törvény ezzel az üggyel; az előterjesztő szerint - s reményeim szerint is - összhangban áll az E urópa Tanács ajánlásaival, tehát fontos része annak a jogalkotási folyamatnak, amely az uniós csatlakozást készíti elő; és nem utolsósorban szabályt alkot arra a tényre, hogy az információ hatalom, és meg kell védeni azokat a személyes jellegű ismereteket, amelyek - ha illetéktelen személyek kezébe kerülnek - az érdekeltnek hátrányt okozhatnak. Csak egyetlen példa: el kell kerülni, hogy emberek betegségük miatt gúny tárgyai lehessenek, vagy elveszítsék embertársaikkal való kapcsolataikat vagy netalán a munk ahelyüket. Jó, hogy végre törvényi szinten lesz meghatározva, hogy mi minősül egészségügyi adatnak, mi az orvosi titok, és mi egyáltalán a gyógykezelés folyamata. S most részletesebben a törvényről: Nagyon fontos eleme a javaslatnak az önkéntesség elve, am elynek értelmében ha az egyén hozzájárul a nyilvánossághoz, adatait bárki megismerheti. Ahhoz azonban, hogy mikor nem kell hozzájárulás - például a sürgős szükség eseteiben , vagy mikor kell a rendőrségnek vagy a büntetésvégrehajtási intézetnek az adatok at kiszolgáltatni, még további pontosítást igényel meglátásom szerint is, hiszen a közérdek mint megfogalmazás meglehetősen tág. Szükséges és fontos ennek pontos meghatározása. Jó és méltányolható az a másik fontos tétel is, amely szerint az egyénnek joga van eldönteni, hogy kikkel milyen adatokat közöl - a kötelező néhány közlési esetet kivéve. Például az egyénnek
