Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó adatok kezeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor):
1297 menthetetlen nem. Észnél vagyunk, kedves képviselőtársaim? Azért, mert sportcsillagok és színészek tengerentúl gyakran szenvednek egy ilyen betegségben, és van olyan erős lobby, amely védeni tudja úgymond az érdekeiket, ezért megengedhető, hogy Magyarországon előforduljon, ami ugyancsak a tengerentúlon előfordult, hogy több száz embert fertőztek meg orvosi ténykedés következtében felelőtlen orvosok? Gondoljuk ezt végig! Ez az a változás a két törvénytervezetben, amelyet a magam részéről elfogadni nem tudok. Nagyon szívesen jelenteném be, hogy a kereszténydemokraták támogatják ezt a törvényjavaslatot; ez az egy pont, amiért én most ezt nem tudom megígérni. Ráad ásul azon embertársainknak sem szolgálja ez a valódi javát, akik ezt a szörnyű betegséget megkapták. Nagyon jól tudjuk, hogy micsoda baj származik akkor, amikor a közösség, ahol egy HIVvírushordozó gyermek vagy felnőtt él, megpróbálja kilökni magából, a c saládból, a társadalomból ezt az egyébként kellő szakképzés után a környezetére teljesen veszélytelen embertársunkat. Minél több misztifikálás történik, minél inkább a szőnyeg alá söpörjük az AIDS problémáját, annál többet ártunk, annál nehezebbé tesszük, hogy a társadalom szembenézzen ezzel a problémával. Tehát én nem az AIDSbetegek ellen, sok esetben az AIDSbetegek érdekében is szót emelek, amikor nem tekintem másnak ezt a betegséget, mint az összes többi fertőző betegséget. Kedves Képviselőtársaim! Ehh ez képest apróság az, hogyha megjegyzem, ugyancsak az előttem szóló szónokkal egy kicsit vitázva: nem lehet tárgya egy ilyen törvénynek, hogy foglalkozzon az adathordozó minőségével. Épp azt látom helyesnek, hogy - a technika mindig változik - a törvény a lényegről kell hogy szóljon, az adatokról és azok kezeléséről. Hogy ezt lúdtollal bemártva írják egy darab papírra, vagy mágnesszalagra rögzítik, vagy akármilyen csodatechnikával, teljesen lényegtelen, a beteg jogainak azonos módon kell érvényesülnie, a kö zösség jogainak azonos módon kell érvényesülnie. Apróság: az egészségügyi ellátóhálózatból kikerülő adatok kikerülési költségeit a régi törvénytervezet tette lehetővé ráhárítani azokra, akik ezeket az adatokat kérik. Itt jelesül azért azon ügyvéd kollegákr a lehet gondolni, akik újabban egyre nagyobb gyakorisággal igyekeznek egészségügyi problémákkal foglalkozni. Lelkük rajta, csak nehogy odakerüljünk, mint az Egyesült Államok, ahol tönkretette az egészségügyet a túlzott megközelítése ennek a kérdésnek! De a zért, hogy ezekben az esetekben ne a társadalombiztosítás pénzét költsük az adatok másolására és továbbításra, ezt én továbbra is helyénvalónak tartanám. Problémát jelent számomra az a megfogalmazás, hogy amikor már nem kell nyilvántartani az adatot, és tu dományos jelentősége van, akkor a Semmelweis Orvostudományi Múzeum, Könyvtár és Levéltárba kell az adatokat továbbítani. Mi az, hogy "tudományos jelentőség"? Egy kórlap bármikor válhat tudományos jelentőségűvé a feldolgozás mélysége szerint. Itt nyilvánval ó: az a tudományos jelentőség, amely a múzeumot tartja szükségesnek az egy dolog, és az orvostudomány sajátos dolgai egy másik dolog - és ez a kettő együtt nem megy. Végezetül, kedves képviselőtársaim, a törvénytervezet jelen formája előírja, hogy a kórlap okat harminc évig kell legalább megőrizni, a zárójelentéseket ötven évig. Hogy fog ez történni? A beteg most hazamegy, a kórlapja és a zárójelentése együtt van; most rögtön szétszedem, két helyen fogom tárolni, félév múlva a beteg visszajön, odamegyek az e gyik raktárba, a másik raktárba. Nem, a kettő együtt marad harminc évig, és minden évben egy hatalmas munka, hogy a kórlapokat szétszedem, a zárójelentéseket még húsz évig elteszem. Aki kettéválasztotta ezt a két időpontot, az valószínűleg nem járt még soh a egy olyan magyar kórházi raktárban, ahol kórlapokat őriznek. Tehát, kedves képviselőtársaim, kormányzati ciklusok között átívelő érdekes törvénytervezettel volt dolgunk. Kár volt három évet várni, mert ezeket az apró változásokat tíz perc alatt meg lehet ett volna tenni, és akkor talán az AIDS is benn maradt volna a fertőző betegségek normális rendjében. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) :
