Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
127 megelőzésén át, a veszélyeztetettség megszűnésén keresztül egészen az utógondozásig; ebbe a tevékenységbe beletartozik, akár a pszichológiai vagy egészségügyi jellegű tanácsadáson túl, mondjuk, a szabadidős programok megszervezése, de még sok más egyéb i s. Nagy kérdés azonban számomra, hogy mi lesz ebből, mikorra és miből. Ma Magyarországon 130 családsegítő szolgálat működik, és a szakemberek tájékoztatása szerint ahhoz, hogy ez a törvény működni tudjon - amúgy rendesen , ahhoz 410 családsegítő szolgálat ra lenne szükség. Kérdés ugye, hogy hol van ez még. És ahol van is családsegítő szolgálat, tudjuk, hogy ez a szervezeti rendszer nem erre a feladatra készült fel, az ott lévő szakemberek igazán nem ilyen területre készültek. A következő régiúj ellátási fo rma, amelyet kiemelek, az a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, amelynek deklarált célja, hogy megelőzze a gyermekek kiemelését a családból; majd a helyi képviselőtestületek döntenek az odaítélése felől. Ez fontos, hogy alanyi jogú ellátás lesz, ami anny it jelent, hogy a törvényben meghatározott feltételek megléte esetén az járni fog, nem pedig adható lesz. Öröm, hogy ez a "ható", "hető" jellegű szociálpolitikai szemlélet ebben a törvényjavaslatban itt, ennél a fontos ellátásnál nem jelenik meg. Mindazo k a családok kaphatják majd, ahol az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 80 százalékát, és összege nem lehet kevesebb - mondja a javaslat , mint a legkisebb öregségi nyugdíj 20 százaléka. Azonban itt is - ha ősz inték akarunk lenni önmagunkhoz - fel kell tegyük azt a kérdést, hogy képese igazi családi anyagi krízist kezelni, mondjuk, közel vagy körülbelül 2000 forint 1997ben Magyarországon. A válasz nyilvánvalóan a "nem". Vagy nézzük az otthonteremtési támogatás ellátását, amit a gyámhatóságok fognak majd adni nevelőintézményből kikerült fiatalok lakáshoz jutásához! Mértéke változó lesz aszerint, hogy hány évig volt nevelésben a gyerek, összege a legkisebb öregségi nyugdíj húszszorosától akár ötvenszereséig is te rjedhet. Itt is meg kell fogalmaznunk egy kérdést, hogy lehete lakáshoz jutni 1997ben Magyarországon 200 ezer vagy akár 500 ezer forint támogatással. A válasz megadása sajnos itt sem követel az embertől túl nagy teljesítményt, a válasz itt is az, hogy "n em". Mindezek ellenére az embernek mégis meg kell alkudnia, és meg kell próbálni elfogadnia ezt a keveset is, mert a kevés több, mint a semmi. Ilyenkor - legalábbis nekem, amikor a törvényt olvastam és tanulmányoztam - az egyik szemem sírt, a másik nevetet t, de ez nem egy újdonság a mai törvényhozás során. Fontos még szót említenünk a hatósági feladatokról is. A pénztelenség mellett a törvényjavaslatnak ezzel a részével vagyok a magam részéről a legkevésbé elégedett, legalábbis annak a szervezetátalakítási irányaival, amelyeket a javaslat felvázol. Kik fognak ugyanis ebben a kérdéskörben hatósági eljárást folytatni? A jegyző, a városi gyámhivatal és a megyei gyámhivatal. A jegyző és a városi gyámhivatal egymás közötti szervezeti és kapcsolatrendszere nem iga zán világos, hiszen a gyámhivatal független ugyan, de a jegyző az igazi főnöke az egységes polgármesteri hivatalnak, amelynek a gyámhatóság is része. Időnként a városi gyámhivatal feladatot is adhat a jegyzőnek, ami úgy gondolom, nem kis megdicsőülés egy k öztisztviselőnek, amikor a saját főnökének feladatot adhat, ugyanakkor úgy gondolom, ez mégsincs így rendjén. A gyámhivatal tehát - mint mondottam - önálló, afféle anyakönyvvezetőszerű státuszú, törvény hozza létre, de azt kell mondjam, hogy a legfontosab b jogi meghatározása az, hogy csak úgy van. Rendet tenni tehát feladat- és hatásköri kérdésekben talán még nem késő. 144 város fog működni városi gyámhivatalként, amelyhez hatnyolc kistelepülés fog tartozni. Ez a megoldás lehet akár jó is, lehet rossz is, ezt majd a való élet fogja eldönteni. Az ez irányú változtatás indoka mindenképpen a szakszerűség igényének megkövetelése, amely kívánalom helyes. Az már megint csak pénzkérdés, hogy lesze majd elegendő szakember gyámosként, ezekben a hivatalokban. A tör vényjavaslat - nagyon helyesen - kijelöli a végrehajtás finanszírozási irányait és kereteit. Rögzíti, hogy a források egyrészt az állami költségvetésben keresendők, másrészt önkormányzati
