Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 10 (251. szám) - Határozathozatal napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A magyar-orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevőinek esetleges összefonódását vizsgáló bizottság jelentésének elfogadásáról szóló... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
1235 KNDPs képviselőtársaink erre nem találtak alkalmat. Most Fritz Péter itt azt mondta, hogy kövessék meg. Senkit nem lehet arra kötelezni, hogy kövesse meg. Csak a közvéleménynek kell látni, hogy úgy látszik, az Országgyűlésben ezek a képviselőtársaink a Fidesztől, a Kereszténydemokrata Néppárttól úgy ítélik meg, hogy a rágalmazás egy elfogadott norma a parlamentben, és ha valaki ezt egyszer elkez di, természetesen az tvidőben történt több alkalommal; ez a vita, amikor arról beszélünk, hogy ezek a vádak nem igazolódtak, késő este történik, nem a közönség előtt. Ez számukra, úgy látszik, norma - a rágalmazás. Jó, ha legalább mi ezt itt leszögezzük. Tehát én az alapkérdésnek azt tartom, hogy szögezzük le, hogy azok a vádak alaptalanok voltak. A második dolog, amiről azért szintén beszélnünk kell: az is kiderül ebből a jelentésből, hogy összeférhetetlenségek viszont voltak. (21.00) A cím csak úgy hangz ik, hogy "esetleges összefonódás", "felmerült összeférhetetlenségek". Le kell szögezni, a bizottság jelentéséből kiderül, senki nem cáfolta, hogy voltak összeférhetetlenségek. Azt gondolom, hogy nagyon jó dolog az, hogy a Magyar Országgyűlés végre hat év u tán meghozta az országgyűlési képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi törvényt, mert ezek után tiszta lelkiismerettel léphet tovább az Országgyűlés - amint erre Fritz Péter is utalt , módunk van arra, hogy hozzunk olyan további összeférhetetlenségi sz abályokat, amelyek például a köztisztviselői körre is világosabb összeférhetetlenségi rendszert alakítanak ki, mint amivel jelenleg rendelkezünk. Ne legyen félreértés: nincs olyan összeférhetetlenségi törvény, összeférhetetlenségi szabályozás, ami minden e setben eligazítást ad. De ha ki tudjuk alakítani az összeférhetetlenségi szabályozás egyfajta láncolatát, kezdve az országgyűlési képviselőkkel, kiterjesztve köztisztviselőkre, önkormányzati képviselőkre, akkor ezzel egy normarendszert is kialakítunk a tár sadalomban, hogy mi is az, amit egyszerre nem lehet csinálni. Meggyőződésem, hogy ha egyszer kialakul egy ilyen normarendszer, akkor ilyen vitatható esetek, mint amilyenekkel ezek a bizottságok foglalkoztak, nem fognak, vagy kevésbé fognak előállni, és akk or legalább tudni fogják a gazdasági és a politikai élet szereplői, hogy mi az, amit illik, és mi az, amit nem. Mert úgy érzem, hogy ezekben az esetekben arról volt szó, hogy nem is érzékelték a szereplők, hogy nem illik azt csinálni, hogy a bizottságban o tt üljön az, aki egyúttal szereplője is a versenynek. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból is tanulságos ez az eset. Végül az utolsó megjegyzésem: borzasztó sajnálatosnak tartom azt, ami itt ebben az utóbbi, mondjuk, két órában történt, hogy a kérdésnek tárgyszerű és tisztességes vitája helyett - mert itt valóban van miről vitatkozni, valóban van mit tisztázni, lett volna miből levonni a következtetéseket, amire itt többen kísérletet tettünk az előterjesztőtől egészen mostanáig - valójában egy cirkusz vol t, aminek az volt az alapvető sajátossága, hogy a kisgazdapárti felszólalók még azt sem tudták, hogy a követelés meg a tartozás két különböző dolog. Azt gondolom, hogy ezzel éppen a kormány ellenőrzését járatták le. Mert ha itt tényleg a jelentésről és ann ak tartalmáról vitatkoztunk volna, akkor az Országgyűlés megvalósíthatta volna a kormány ellenőrzésének funkcióját, de azáltal, hogy ebből egy, a cirkuszt az alapfokú közgazdasági szemináriummal vegyítő folyamat alakult ki, ennek következtében a parlament alapvető funkcióját nem tudta ellátni. Ezért pedig azok a képviselőtársaink felelősek, akik csak azt nézték, hogy hogy lehet a kormányt, a kormánypártokat csepülni, és eszükbe sem jutott az, amit ugyanezek a képviselőtársaink, a jogász, az ügyvédként tevék enykedő képviselőtársaink tudnak, hogy a bíróságon vád tárgyáról kell beszélni, és nem egészen másról. Itt ezek az alapvető szempontok számukra nem merültek föl, és ezzel tönkretették ezt az ügyet, amit, azt hiszem, valamennyien, akik itt vagyunk a terembe n, nagyon sajnálatosnak tartunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) :
