Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 10 (251. szám) - Határozathozatal napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A magyar-orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevőinek esetleges összefonódását vizsgáló bizottság jelentésének elfogadásáról szóló... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
1222 Egy kormánybiztos azt mondta: "Az a vélemény alakult ki, hogy rosszul csináljuk az oroszmagyar olajkereskedelmet, mivel mindent dollárral rögtön kifizetünk. Sokkal célszerűbb lenne halasztot t fizetéssel, hitelekkel, vagy valami egyéb módon intézni a fizetést." Továbbá kifejtette: "A cél az volt, hogy azt a rossz szokást és konstrukciót, hogy mi 15 napon belül, ha olaj beérkezett Százhalombattára, kifizetjük dollárban, vagy oda, ahova mondják, ez egy rossz konstrukció. Nem kell itt közvetlenül dollárt kiadni az országból, próbáljunk valami mást, próbáljunk még tovább halasztani." A Mol mindenképpen dollárral fizet, amit a Nemzeti Banknál utalunk, így semmi előnye nem származott volna ebből. Ebb ől következik, hogy az olajat az oroszok leszállították, de várjanak még egy kicsit a fizetéssel! Ha csak 30 nap haladékot kap valaki, vagy valakik, megél azon százmilliók mellett, amikor 100 milliárdos nagyságrendű az olajvásárlás. Felvetődik a kérdés: ho l, személy szerint kinek, milyen pénznemben kamatozott annak az olajnak az ellenértéke, amit az oroszok leszállítottak, és a Mol értékesített? Ebből következik a másik kérdés: mennyivel került vagy kerül végső soron többe a költségvetésnek, azaz mindnyájun knak a késedelmes fizetés? Suba úr nyilatkozata tanulságos: "A legjelentősebb az, hogy mindig hamarabb jött az olaj, mint ahogy megegyeztünk volna adott esetben az árban is. Az oroszok már szállítottak, és ott volt az olaj, csak a jegyzőkönyv nem volt aláí rva, hogy kinek és mennyiért." Az orosz fél tudatában volt annak, ha nem kap időben dollárt, hozzájuthat olyan magyar árukhoz, amit nem kaphat meg a nyugati piacokon. Kaphat magyar vállalatokat, csak nem ingyen, kaphat koncessziókat, majdnem ingyen. Ez a m agyarázata a partner nagyvonalúságának, a hitelben történő szállításoknak egyfelől, és a dollárhoz való látszólagos ragaszkodásának másfelől. (Közbeszólás balról: Most van hitel, vagy nincs hitel?) Az állam pénzét, amiből adósságot kellene törleszteni, ügy es emberek megforgatták. Ha a dolog nem sikerül, a veszteséget hozzácsatolják a többihez. A 40 milliárdnak az 1 milliárd csak 2,5 százaléka. A dolog hasonlít az ismert Lupisbotrányra, melynek lényege, hogy költségvetésből gazdálkodó szervezetek szerették volna a pénzüket "lupistán" megnövelni. Forgatás lett belőle, közben a befektetett pénznek nyoma veszett. Természetesen mindez a központi költségvetés terhére, a magyar nép kárára történt. A YUKOSZnak és más orosz cégeknek nem tiltja a törvény, hogy az ál taluk is felügyelni engedett magyar adósság fejében offenzív magatartást tanúsítsanak annak érdekében, hogy behatolva a magyar piacra, lehetőleg áron alul megszerezzék a kőolaj szállításával, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozó vállalatokat vagy azok meghatározó részét, privatizációban való részvétel címén. Ezt bizonyítja a szolnoki példa, a Panrusgáz agresszív viselkedése. A magyar fél nem azért rendelkezik egyre kevesebb beleszólási és befolyásolási lehetőséggel a kőolajszállítások feltételeinek kialakításában, az orosz szállító nem azért tudja maradéktalanul érvényesíteni saját érdekeit, nemzedékek életére kiható nemzetgazdasági hátrányokat okozva ezzel - amit a KEIvizsgálat jelentésében rögzített, hogy a kormány határozatlan volt, és irányítás i zavarokkal küzdött , hanem azért, mert csalárd módon eladósodott az orosz partnerrel szemben is, amit belső államadóssággá alakítottak, így a magyar néppel fizettettek meg. Mindez annál a stratégiai nyersanyagnál következett be, amelyből nincsenek elada tlan készletek, melynek értékesítéséből a költségvetés hatalmas hasznot húz. Teljesen egyértelmű jogszabályi előírások ellenére a kormánynak a költségvetésben nem különítik el a törlesztés pénzügyi fedezetét forintban, illetve devizában. Nem gondoskodnak a legolcsóbb fizetési módról, a szállítási szerződések szerinti határidőn belül teljesített fizetésről. Ha magánszemély tesz ilyet, azt közönséges csalásnak nevezik. A valóság az, hogy a törvény nem tesz különbséget a magánszemély, a gazdasági társaságok, v agy éppen a kormány cselekedeteit illetően, ha az a csalás tényét kimeríti, a tényállás ismérve és a büntetés nagysága az elkövető alanyiságától függetlenül azonos.
