Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 10 (251. szám) - Határozathozatal napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A magyar-orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevőinek esetleges összefonódását vizsgáló bizottság jelentésének elfogadásáról szóló... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DEMETER ERVIN (MDF):
1211 hogy az előterjesztést követően a kormány nem élt a lehetőségével, és az ipari tárca nem mondta el az álláspontját az ő tevékenységét érintő vizsgálati jelentésről, és különösen arról, hogy ma hol áll az adósságlebontás. A bizottság jelentése egy október 1jei állapotot tartalmaz, mi december tizenegynéhányadikán tettük le a parlament asztalára a jelentést, ezért óhatatlan, hogy egy régebbi állapotot tükröz. A parlamentnek nagyon fontos lenne tudni azt, hogy ma hogy áll az adósságlebontás kérdése, és mely üzletek valósultak meg, melyek nem, mekkora állomány vár még felhasználásra, illetve annak mi a sorsa. Az országgyűlési határozati javaslat - ami igen rövid - bizony kiegészítésre szorul. Egyetlen mondatot tartalmaz: azt javasolja a parlamentnek, hogy foga dja el a vizsgálóbizottság jelentését, ugyanakkor teljesen jogosan vetik fel többen - így a gazdasági bizottság ülésén is , hogy nem tartalmaz következtetéseket, nem tesz elmarasztalásokat, illetve nem tesz előremutató lépéseket. Ennek az az oka, hogy a b izottság ülésén a bizottság tagjai nem tudtak ebben a kérdésben egyetértésre, egy olyan konszenzusra jutni, ami lehetővé tette volna, hogy a parlament asztalára kerüljenek ilyen javaslatok. Bár - ha félszegen is - megfogalmazódtak olyan vélemények, hogy a parlamenti vitát követően a bizottság ismét összeül, és megpróbál ilyen javaslatokat tenni, reménykedem, hogy erre van lehetőség, és erre sor fog kerülni, mert ellenkező esetben nyilván mindenkinek, illetve minden képviselőcsoportnak magának kell megtenni ezeket a javaslatokat, és nem biztos, hogy a bizottságban az anyagot legjobban ismerők konszenzusán fog alapulni, hanem esetleg a politikai erőviszonyokat tükrözné vissza, ami az ügy szempontjából nem biztos, hogy a legjobb megoldás lenne. Végezetül két do logról, amit ígértem még: a miniszterelnök úr szerepéről és a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter szerepéről az olajgateügyben. Nem piaci körülmények között történt az adósságlebontás, és ennek az egyik ékes példája az első ügylet, hogy hogy is indult ez az egész. A miniszterelnök úr kint járt Oroszországban, kint járt Rosztovban az alma maternél, és előtte érdeklődött, hogy mit tudna ő ott tenni, hogy a megjelenésének kellő súlyt adjon. Azt javasolták neki - mit gyártanak ott? Kombájnt g yártanak ott - hogy vegyünk tőlünk kombájnt. Az előzetes számítások szerint a hozzáértők azt mondták, hogy kétszáz kombájnt el lehet adni Magyarországon, mire a miniszterelnök úrhoz került, ezt a mennyiséget már - az illetékesek kicsinek találták, mégse ké tszáz legyen - ötszázra tupírozták fel. Ez a miniszterelnök úr szájában - hogy még nagyobb súlyt adjon a dolognak - ezer darab kombájnra növekedett. Ekkor ebből a célból létrejött egy részvénytársaság, aminek a közgyűlési jegyzőkönyvében olvasható, hogy a részvénytársaság létrejötte nagyrészt a miniszterelnök úr ötletének és javaslatának köszönhető, hogy ez a kombájn kerüljön beszerzésre. Tehát a piaci versenytől való eltérésre talán joggal - de nem érthető módon - érezhettek felmentést egyesek, akik kedvet kaptak a kormányfő üzleti stratégiáját látva. A miniszterelnök úr továbbra is figyelemmel kísérte a kombájnok sorsát, és e részvénytársaság közvetkező évi közgyűlési jegyzőkönyvében az olvasható, hogy hála a miniszterelnök úr személyes közbenjárásának, el hárultak az akadályok, amit a VPOP és a Pénzügyminisztérium támasztott a kombájnok beszerzésével szemben. Zárójelben megjegyzem, hogy ez a gonosz VPOP vámot akart szedni, a gonosz Pénzügyminisztérium pedig általános forgalmi adót akart fizettetni, de a min iszterelnök úr személyes közbenjárása - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint - ezt a kérdést megoldotta. Szó volt róla, hogy nem lehetett behozni szénhidrogén alapú energiahordozót az államadósság fejében. Ez valóban így is volt, míg egy apró hír meg nem jelen t az egyik napilapban - ami azóta sem került cáfolásra , nevezetesen az, hogy egyszer csak jelentős mennyiségű földgázszállítmány érkezett a Molhoz Oroszországból. Amikor utánanéztek, hogy miért érkezik ez a földgázszállítmány a Molhoz, kiderült, hogy egy német cégtől érkezik az orosz államadósság ellentételeként. Azt írták a napilapok - ami nem került megcáfolásra , hogy dologban a Gazprom elnökének és a magyar miniszterelnöknek a megegyezése rejlik, személyesen megegyeztek abban, hogy magyar részről egy
