Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 10 (251. szám) - Határozathozatal napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A magyar-orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevőinek esetleges összefonódását vizsgáló bizottság jelentésének elfogadásáról szóló... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DEMETER ERVIN (MDF):
1212 Metra nevezetű gazdasági társaság - amely megvásárolta, kivásárolta ezt a követelésállományt , gázt fog ezért Magyarországra juttatni: tehát íme, van erre példa. Csak azt nem értem, hogy ha a miniszterelnök úr meg tud egyezni az orosz féllel, hogy ezért az adósságért gáz érkezik Magyarországra, mi a fenéért (Sic!) kell két magáncéget közbeiktatni, ha ő közvetlenül a Gazprom elnökével meg tud egyezni. Ezek tények és újságban megjelent, nem cáfolt információk, ezért fontosnak tartottam, hogy önökkel és a ti sztelt képviselő úrral is megosszam. Végezetül a titkosszolgálatok szerepéről az úgynevezett olajgateügyben. A parlamenti kérdéseket követően, ahogy mentem le a frakcióiroda felé a hátsó lépcsőn, három országgyűlési képviselő beszélt lázasan, közvetlenül a kérdések után - csak valószínűsítem, hogy miről beszélhettek : az egyik Pál László, a Mol elnöke volt, a másik Nikolits István, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, a harmadik Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke. Amikor arra m entem, láthatóan abbahagyták, és más témára próbáltak váltani. Nyilván természetes dolog, nem tartozik erre a képviselőre. Ez közvetlenül a kérdések elhangzását követően három perccel volt tapasztalható. (Vancsik Zoltán: Féltek tőled! Megijedtek tőled!) Ez t követően két nappal kaptam egy olyan információt, hogy pénteken el fognak menni az EBESZkülügyminiszterek, és legyek nyugodt, a titkosszolgálat fog ráállni erre az ügyre, és kideríti, hogy mi van ebben az ominózus olajgateben. Akkor úgy gondoltam, hogy a jólinformáltság látszatát keltik azok, akik nekem ezt mondták, és nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. A kormány vizsgálatot rendelt el, kormányhatározatok születtek, melyek hiányosságokat állapítottak meg, és úgy rendelkeztek, hogy meg kel l teremteni a tárcaközi bizottság működésének szabályszerűségét, a lehető legszélesebb körből kell kiválasztani a pályázókat, olyan döntéseket kell hozni, hogy egyéni érdekek ne játsszanak szerepet. Ezeket a határozatokat meghozta a kormány, és úgy döntött , hogy a vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátja azokat a dokumentumokat, melyek az ügy kapcsán keletkeztek. (19.20) Én mint a bizottság elnöke, nem sokkal szilveszter után - tehát ahogy a munka beindult, talán 3án vagy 4én - felvettem a kapcsolatot a Miniszterelnöki Hivatallal, ahol rögtön egy jelentős csomag iratanyagot kaptunk; a kísérőlevél pedig azt tartalmazta, hogy: "Kérem, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnak az üggyel kapcsolatos iratai megküldése érdekében Nikolits István tárca nélküli miniszter urat szíveskedjen megkeresni." Ezeket az úgynevezett dokumentumokat a bizottság mind a mai napig nem kapta meg. Amikor én megkerestem a miniszter urat, ő nekem azt a tájékoztatást adta először, hogy az általa felügyelt hivatalok nem végeztek ilyen vizsgál atot. Természetesen ők mint nemzetbiztonsági szempontból fontos céget, a Molt figyelemmel kísérik, mert ez nemzetbiztonsági szempontból kiemelkedően fontos cég, és természetesen bekattannak információk, de ők erre a célra vizsgálatot nem végeztek. Majd ami kor ismételten tájékozódtam a Miniszterelnöki Hivatalban, és azt a tájékoztatást kaptam, hogy kaptak a miniszter úrtól írásbeli anyagot, akkor azt a választ kaptam, hogy a bizottság ezt nem kapja meg, tegye fel a kérdéseit, ők készségesen válaszolnak. A ké rdéseket feltettük, a miniszter úr válaszolt, és a mai napig vita van köztünk abban, hogy vajon rendelkezésére kellett volnae bocsátani azokat a dokumentumokat, amit a kormányhatározat rögzít, vagy pedig azt az eljárást kell követni, hogy ő mint a terület ért felelős tárca nélküli miniszter kiválasztja azokat az információkat, amelyek megítélése szerint a bizottságra tartoznak, azokat eljuttatja, és amelyekről úgy ítéli meg, hogy nem, azokat nem. Úgy gondolom, hogy egy parlamenti bizottságnak ilyen módon ko rlátozni a munkáját - tekintettel arra, hogy a parlamentnek van kormánya, és nem a kormánynak parlamentje - nemcsak barátságtalan, hanem nem is követendő mód. Természetesen az ügy nem ért véget, a miniszter úr azzal a kéréssel fordult a nemzetbiztonsági bi zottsághoz, hogy nézze meg azokat a dokumentumokat, amelyek ezzel az olajüggyel kapcsolatban keletkeztek, és nyilatkozzon arról a kérdésről, hogy ő jogszerűen járte el vagy sem, amikor 80 évre
