Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter:
120 nemzeti ügyként jellemezte. Expozéjának egy mondata, mely szerint "a gyermekvédelem a közigazgatás költészete", szállóigévé vált. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavasla t szellemiségében elődjének tekinti az 1901ben elfogadott törvényeket. Csak sajnálhatjuk, hogy az évtizedeken át ható törvények alapján kialakított gyermekvédelem fejlődése - az önök előtt is ismert okok miatt - megtört. A ma nemzetközileg elfogadott elve k és a megőrzésre érdemes hazai hagyományok érvényre juttatása, illetőleg megerősítése a törvény legfőbb hivatása. Elfogadásával minden bizonnyal új korszakába lép a gyermekek védelmét szolgáló intézményrendszer. Itt és most szükségesnek tartom rámutatni a rra, hogy ez a törvény nem a súlyosan veszélyeztetett, családi hátteret nélkülöző gyermekek ügye. Minden, Magyarországon élő gyermek érdekét védelmezi, de - érthető okokból - megkülönböztetett figyelmet fordít azokra, akik valamely okból különleges védelem re szorulnak. Tisztelt Országgyűlés! A törvény előkészítésében részt vevők túlnyomó többsége azzal a meggyőződéssel végezte munkáját, hogy a gyermekek védelmét szolgáló intézményrendszer minden szempontból megérett az átalakításra, sőt bizonyos értelemben késésben vagyunk. Késésben vagyunk, mert az utóbbi években lezajlott társadalmigazdasági átalakulás következtében a jelenleg hatályos szabályozás és az ennek alapján működő intézményrendszer környezete lényegesen megváltozott, a diszharmónia egyre élesebb . Az új követelményekhez igazított alkotmány az állam alapfeladataként jeleníti meg a család és ifjúság érdekeinek védelmét, a 67. §ban pedig a gyermek jogaként rögzíti a család, az állam és a társadalom részéről azt a védelmet és gondoskodást, amely a me gfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges. Ugyanennek a paragrafusnak a (3) bekezdése a családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések körébe utalja. A hatályos rendelkezéseknek - az alko tmány szelleméhez és betűjéhez igazodó - új rendelkezésekkel való felváltása mindmáig várat magára. Nem másról van tehát szó, mint az alkotmány által már garantált jogok egy részének kibontásáról. Erre ösztönöz bennünket a gyermek jogairól 1989ben New Yor kban elfogadott és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett egyezmény is, amely egységes rendszerbe foglalja a gyermek jogait és a gyermek támogatására és védelmére vonatkozó kötelezettségeket. Tisztelt Országgyűlés! A családok és a gyermekek sorsát alapv etően befolyásolja az őket közvetlenül körülvevő környezet, a társadalom és a gazdaság állapota. Sokan és sokhelyütt leírták már: a rendszerváltás, az átmenet időszaka a gyermek számára ez idáig inkább csak veszteségekkel járt. Közismert továbbá az a tény is, hogy a családok számára a szegénység kockázata egyenes arányban nő a vállalt gyermekek számával, és fordítva: a szülők jövedelmi viszonyai alapvetően meghatározzák a gyermekek helyzetét, életesélyeit. (10.10) Mindezekrő l a tavaly lezajlott családpolitikai vitanapon is sok szó esett. Hazánkban a 18 év alatti gyermekek száma az ország lakóinak körülbelül egynegyede. A veszélyeztetettként nyilvántartott gyermekek száma sajnos folyamatosan növekszik; számuk az elmúlt év végé n 313 ezer volt. A legtöbb gyermeket érintő veszélyeztető ok maga a szegénység, vagy arra visszavezethető. Az elmúlt években jelentősen megszaporodtak a gyermek- és fiatalkorú devianciák, az alkohol- és drogfüggőség. Szakértői vélemények szerint a magyar 1 6 évesek közel 10 százaléka kipróbált már valamilyen illegális kábítószert. Körülbelül 22 ezer gyermek esetében - ez a 18 év alatti korosztály 1 százaléka - a családpótló, teljes ellátást biztosító gondozás, nevelés az állam felelőssége. Közülük legtöbben most is a régi, korszerűtlen, nagy létszámú otthonokban élnek. Az állami gondoskodás alatt álló gyermekek körülbelül 42 százaléka nevelkedik nevelőszülőknél, noha ez az arány a második világháború előtt körülbelül 90 százalék volt. A települési önkormányza toknál körülbelül 2300 elsőfokú gyámhatóság működik; a gyermekek sorsát érintő legsúlyosabb döntések - például a családból való végleges kiemelés elrendelése - itt születnek. Az elsőfokú gyámhatóságokon dolgozó gyámügyi előadók száma körülbelül 3 ezer.
