Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - FARKAS IMRE (MSZP):
1142 Én a 2. módosító javaslat mellett szeretnék érvelni, nagyon röviden. Hiszen Brúszel képviselőtársam nagyon pontosan elmondta, hogy mi az értelme módosító javaslatának, amelyet Csikai kép viselőtársammal együtt nyújtott be. Remélem, egy ellenzéki támogatás nem rontja annak az esélyét, hogy a kormány támogassa ezt a javaslatot. Mert egészen más a különbség jogilag a nem vitatott és az elismert követelések között. Ha a kettőt együtt nem fogal mazzuk meg, akkor igenis a hitelezők egy részét kizárjuk az érvényesítés lehetőségéből. Másrészt pedig egy nagyon egyszerű példát szeretnék mondani arra, hogy a pénzkövetelés miért szűkítő a vagyoni követeléssel szemben. Ha például államtitkár úr elviszi s zervizbe kocsiját megjavítani, és nem adják ki a gépkocsit, akkor pert indít a szerviz ellen. A bíróság kötelezi a szervizt a gépkocsi kiadására, csak közben a gépkocsi már sehol nincs, a szerviz ellen felszámolási eljárást indítanak. Államtitkár úrnak van egy végrehajtható, bírósági határozaton alapuló nem pénzkövetelése - ingó kiadására irányul. Nem tud részt venni ebben az eljárásban; szerényen mondva, a másfél millió forint értékű gépkocsija nyomát bottal ütheti, mármint az ellenértékét. Tehát a jelenle gi törvényi megfogalmazásban - és ez államtitkár úr érdeke is - módosítani kellene a pénzkövetelést vagyoni követelésre. Ezzel jogilag elfogadható módon szabályoznánk ezt a kérdést. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót F arkas Imre képviselő úrnak, MSZP. FARKAS IMRE (MSZP) : Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz a kérdéshez szólnék, amelyet előttem Brúszel képviselőtársam említett, és ezzel függ össze a 4. sorszámon beadott, Göndör István képviselőtársammal együtt előterjesztett módosító indítványunk. Mi úgy kívántuk megakadályozni, hogy teljesüljön az az igény, hogy egy gazdálkodószervezetnél csak egy választmány alakítható, hogy azt az előterjesztési javaslatot, amely szerint a hitelezők egyharmadával és a hitelezői követelések ugyancsak egyharmadával lehet választmányt alakítani, úgy módosítjuk, hogy a hitelezők egyharmadának rendelkezni kellene a hitelezői követelések többségével. Úgy érezzük, ez az előírás egyszerre megoldaná ezt a kérdést, hiszen gyakorlatilag akkor valóban, már a szervezés időszakában is egyetlen választmány jöhetne létre. Ez minden további pontosítási lépést feleslegessé tesz, és nem indítja el a választmány szervezése kapcsán háromnégy irányba a hitelezőket, hogy végül közülük akár egyetlenegy se tudjon v alójában választmányt szervezni. Azért is tartjuk fontosnak a hitelezői követelések többségének az előírását, mert a javaslat egy másik pontjában ugyancsak felmerül, hogy egy nagyon fontos kérdésben csak meghatározott mandátummal rendelkező hitelezői válas ztmány hozhasson döntést. (20.20) Brúszel képviselőtársam az ajánlás 58. javaslatában ugyanis előírná, hogy csak akkor döntsön a gazdasági társaság, illetve a felszámolandó cég működtetése mellett a választmány, ha rendelkezik a hitelezői követelések több mint 50 százalékával. Úgy látjuk, nincs szükség arra, hogy először létre lehessen hozni egy hitelezői választmányt a hitelezői követelések egyharmadával, később pedig ugyanez a választmány egyáltalán ne legyen jogosult arra, hogy döntsön a cég további műkö dtetéséről. Az előterjesztő javaslata ilyen szempontból - hogy mondjam - lényegesen egyszerűbb volt, mert ő mind a két esetben a hitelezői követelés egyharmadához fűzte volna ezeket a javaslatokat. Ha elfogadjuk azt, hogy lehet alakítani hitelezői választm ányt a hitelezői követelések egyharmadával, később pedig azt mondjuk, hogy a hitelezői követelések egyharmadával lehet csak dönteni arról, hogy tovább működjöne a cég, akkor gyakorlatilag két típusú választmányt hoztunk létre. Végezetül indoklásként még e lmondanám, hogy meggyőződésünk szerint azért is jó a hitelezői követelések legalább többségének az előírása, mert a normál gyakorlatban ez nem jelent mást, csak
