Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - Pokorni Zoltán (Fidesz) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Kíván-e lépéseket tenni a miniszter úr a felsőoktatási hallgatók tanulmányok mellett történő munkavállalásának ösztönzésére?" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
1083 el. Én tehát a magam részéről nem fogadom el a választ, mert a tényben megegyezünk, megoldási javaslat viszont nem került elő, ilyen formában ez nem fogadható el. Kérem a tisztelt Házat, hogy ezeket a konzultációkat intézményesítse a miniszteri válasz elutasításával. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Az interpelláló képviselő úr a választ nem fogadta el. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 171 igen szavazattal, 59 nem szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta. Pokorn i Zoltán (Fidesz) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Kíváne lépéseket tenni a miniszter úr a felsőoktatási hallgatók tanulmányok mellett történő munkavállalásának ösztönzésére?" címmel ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Pokorni Z oltán úr, a FideszMagyar Polgári Párt képviselője interpellációt nyújtott be a művelődési és közoktatási miniszterhez: "Kíváne lépéseket tenni a miniszter úr a felsőoktatási hallgatók tanulmányok mellett történő munkavállalásának ösztönzésére?" címmel. P okorni Zoltán képviselő úré a szó. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A havi 2 ezer forintos, évi 20 ezer forintos tandíj bevezetésével kapcsolatban elég sokat vitatkoztunk: akkor helytelenítettük a bevezetés módját, előkészí tetlenségét, fölhívtuk a figyelmet a tandíj társadalmi hatásaira, amit ma is megszívlelendőnek gondolok. (15.20) Akkor a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a tandíj bevezetésével kapcsolatos kampányában hangsúlyozta, hogy valóban nem a tandíj költségve tésibevételjellege a fontos, nem ez az ok a meghatározó, hanem számos egyéb, többek között az is, hogy a fiatalok a lehető leggyorsabban végezzék el a tanulmányaikat, illetve tanulmányaik mellett munkával teremtsék meg tanulmányaik anyagi fedezetét. Ezek racionális, illetve megfontolandó szempontok voltak. A tiltakozások eredményeképpen fölfüggesztették egy rövid időre a magas, emelt összegű tandíj bevezetését, de maga a konstrukció működik. A tandíj havi maximális összege ma 6500 forint, amit majd a '98a s tanévtől kell fizetniük a hallgatóknak, az akkor tanulmányaikat megkezdő hallgatóknak. Szerepel azonban egy kitétel, egy további kitétel is itt. Tudniillik: a maximális összeg duplájára, azaz havi 13 ezer forintra növelhető, emelhető, amennyiben az intéz mény ennek megfelelő mértékben, értékben munkavállalási lehetőséget biztosít a hallgatók részére. Az, hogy ez nemigen működőképes, hogy nem tudnak majd az intézmények nagy számban, nagy arányban ilyesfajta munkavállalási lehetőséget biztosítani, ez látható , könnyen látható. Az, hogy ez valóban kompenzáció lenne az emelt összegű, havi 13 ezer forintos tandíjjal szemben, igen kétséges. Az 1997. évi személyi jövedelemadóról szóló törvény 39. §ának (3) bekezdése szabályozza azt a sokat emlegetett adókedvezmény t, amit a kormány ez ügyben említett. Eszerint a hallgató összevont adóalapját - nem adóját, hanem adóalapját - csökkentheti, hogyha saját intézményében végez munkát, az ott kapott díj 20 százalékával. Ez azonban nem lehet több, mint évi 13 ezer forint. A személyi jövedelemadóról szóló törvény úgy fogalmaz, hogy legfeljebb a nappali tagozatos hallgatók pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben
