Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - Pokorni Zoltán (Fidesz) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Kíván-e lépéseket tenni a miniszter úr a felsőoktatási hallgatók tanulmányok mellett történő munkavállalásának ösztönzésére?" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
1084 meghatározott összeg 20 százaléka. Ez azonban nem több így sem, meg úgy sem, mint évi 13 ezer forint. Hogyha elosztjuk ezt az adóalapból leírható kedvezményt, ez alig több, mint 11001200 forint. Ezzel szemben a hallgatókat ma igen magas, kiterjesztett tbjárulékfizetési kötelezettség terheli. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Várom az államtitkár úr válaszát az interpellációban felvetett kérdésre: komolyan gondoltáke az eredetileg megfogalmazott szándékot? (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Szabó Zoltán művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár úr válaszol. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Komolyan gondoltuk az eredeti szándékot, és ma is úgy gondoljuk, hogy a ta ndíjról szóló rendelet ennek a szándéknak megfelelő. Természetesen tudjuk, hogy egy átlagos felsőoktatási intézmény nem képes minden hallgató számára munkalehetőséget biztosítani. Ha azonban nem tud ilyen munkalehetőséget biztosítani, akkor nem is állapíth atja meg a tandíjat a maximális 6500 forint fölött. A 6500 forint feletti rész erejéig az intézmény köteles munkalehetőséget biztosítani a hallgatónak. Ha ezt nem tudja, akkor nem lehet magasabbra emelni a tandíjat. Ez egyébként egyik eleme az intézményi é rdekeltségnek a tekintetben, hogy a hallgató számára az intézmény falain belül munkát kínáljon. Ilyen munka lehet a könyvtárosi tevékenység ellátásától kezdve a laboránsi munka és így tovább, és így tovább. Igen sok olyan tevékenység adódik egy felsőoktatá si intézményen belül, amelyet nem föltétlenül kell teljes munkaidőben ellátni, amelyet részmunkaidőben, részdíjazásért is el lehet látni, és amelyek felajánlása a hallgatók számára ilyen módon a tandíjkompenzáció eleme lett. Ami a további ösztönzőket, ill etőleg a munka felkínálásának és a munka vállalásának további ösztönzését illeti, javaslatot tettünk arra, hogy a korábbihoz hasonlóan kiegészítő tevékenységet folytatónak tekintse a tbtörvény a felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyban álló, nap pali tagozatos hallgatót, akárhol is dolgozzék. Továbbá az ön által említett személyi jövedelemadókedvezmény, amely nem az adóalap, hanem az adó kedvezménye, kifejezetten a kormányrendeletbe is foglalt évi 65 ezer forint feletti rész adómentességét célozz a. Hiszen könnyen látható, hogy ha 13 ezer forintnyi adókedvezményt ajánl fel a személyi jövedelemadó törvény, akkor ez a 20 százaléka annak a maximum 65 ezer forintnyi évi tandíjnak és ezt kompenzáló bevételnek, ameddig a tandíj egyáltalán megállapítható az alap 65 ezer forint felett. Így tehát, ha egy intézmény kiveti a maximális, 130 ezer forintos tandíjat, és a hallgatók számára 65 ezer forint erejéig munkalehetőséget kínál, ez után a 65 ezer forintnyi munkabevétel után 13 ezer forint adókedvezmény ille ti meg, vagyis e munka végzése adómentes. Úgy gondolom, hogy ezek az intézkedések bizonyítják azt, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a kormány számára az eredetileg megfogalmazott célok valóban célok, és nem pusztán valaminek az álcázását sz olgálják, nem egy magasabb költségvetési bevétel álcázását szolgálják. Ennek ellenére nyitottak vagyunk mindenféle további kompenzációs lehetőség megteremtésére. Ez ügyben szívesen várjuk ellenzéki képviselőtársaim javaslatait is. Köszönöm, hogy meghallgat tak. Kérem, fogadják el válaszomat. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megkérdezem Pokorni Zoltán képviselő urat: elfogadjae a választ? POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Az egyszerűség kedvéért mondom: a választ nem tudom elfogadni. A zárómegjegyzéssel kapcsolatban csak arra szeretném emlékeztetni államtitkár urat, hogy itt van a Házban Szabad György tanár úr, aki élt ilyesfajta pozitív javaslattal, hogy hogyan kell a tandíjhitel konstrukcióját kidolgozni, és éppen ön volt az, aki a b izottsági ülésen ez ellen érvelt, mondván, majd hamarosan
