Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - Vilém Holá, a cseh parlament külügyi bizottsága elnökének és kíséretének köszöntése - Dr. Szakál Ferenc és Dr. Surján László (KDNP) - a munkaügyi miniszterhez - "Mennyivel hosszabbodott meg a közalkalmazottak nyugdíjkorhatára az 1996. LIX. törvény nyomán?" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KISS PÉTER munkaügyi miniszter: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
1082 közalkalmazottak nyugdíjkorhatára az 1996. LIX. törvény nyomán?" címmel ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Az elhangzott interpellációr a Kiss Péter munkaügyi miniszter úr válaszol. KISS PÉTER munkaügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abból kell kiinduljunk, képviselő úr, önnek abban igaza van, hiszen a mi információink szerint is létezett olyan gyakorlat, miszerint a munkáltat ók úgy, olyan időpontban szüntették meg a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel, hogy a felmentési idő letelte és a nyugellátásra való jogosultság megszerzése azonos időpontra essen. Szóval, volt s van, tapasztalható ilyen gyakorlat, ugyanakkor el kell mondanom, hogy ez az akkori és jelenleg is még hatályos jogi szabályozásnak sem felel meg. Ennek bizonyítéka az, hogy azok a közalkalmazottak, akik legalább a nyugdíjjogosultság megszerzéséig dolgozni kívántak, e munkáltatói intézkedéssel szemben jogvitát kezdeményeztek. A bíróság minden esetben megállapította a munkáltatói intézkedés jogellenességét. A felmentésre ugyanis csak a nyugdíjjogosultság megszerzését követően, tehát az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése és a szükséges szolgálati idő megszerzése u tán kerülhetett volna sor. Konkrétan tehát a nyugellátásra való jogosultság megszerzése előfeltétele az erre alapított felmentés közlésének. Természetesen azokban az esetekben, amikor a megszűnési mód a közalkalmazott érdekével megegyezett, jogvita kezdemé nyezésére értelemszerűen nem került sor. Az ön által említett, '97. június 1jétől hatályba lépő '96. évi LIX. törvény szerint is a közalkalmazott akkor menthető fel, ha a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentés kezdetének napján öregségi nyu gdíjra jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül. E törvény vonatkozó paragrafusa - a 15. - tehát az addig is irányadó szabályok megerősítését, egyértelmű megfogalmazását tartalmazza. Így a munkavállalót - ha a nyugdíjkorhatár elérésekor azonnal nyugd íjba kíván menni - a tapasztalt gyakorlathoz képest valóban érhetné hátrány. Ha azonban a munkáltató és a munkavállaló közös érdeke az, hogy a jogviszony megszűnésére a nyugdíjkorhatár elérésekor kerüljön sor, akkor nincs akadálya a jogviszony egy későbbi időpontra szóló, közös megegyezéssel történő megszüntetésének, ami tartalmazhatja a munkavállaló munkavégzés alóli felmentését is néhány hónapra. Mindezekre tekintettel ma módosításra nem látok lehetőséget. Ez ugyanis egyrészt a bíróságok által is jogellen esnek minősített gyakorlat jogszabályba foglalását jelentené, másrészt hátrányos lenne azon közalkalmazottakra nézve, akik legalább a nyugdíjjogosultság megszerzéséig folytatni kívánják tevékenységüket. Tekintettel arra, hogy a kiinduló helyzet jogi megíté lésében van eltérő nézetünk, további konzultációk mellett kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Megkérdezem Surján László képviselő urat, elfogadjae a miniszteri választ. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, hogy a jogi helyzet elemzésében nincs érdemi különbség köztünk. Eddig is az volt a helyzet, hogy ha a dolgozó el akart menni nyugdíjba a nyugdíjjogosultság megszerzésének napján, akkor eddig elmehetett. Ma pedig a törvény egyér telműen kimondja, hogy nem mehet el. Ez egy kétségtelen változás az eddigiekhez képest. Úgyhogy nagyra értékelem, amit miniszter úr mondott, hogy további konzultációkat helyez kilátásba, de a Házszabály valójában ezt a konzultációt ilyen esetekben a parlam enti bizottság keretei között tartja lefolytatandónak, s ennek az a házszabályi módja, hogy az interpellációt nem fogadjuk
