Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - LÁNYI ZSOLT (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár:
107 vezetője volt. Szlovák részről Meiar miniszterelnök úr megbízottja Julius Binder, a vízlépcső leghangosabb szószólója. Ezek az urak már félszavakból is értik egymást, pillanatok alatt meg tudnak egyezni e gy bősi erőmű csúcsrajáratásában, esetleg egy újabb erőmű megépítésében. Más megoldást ugyanis a szlovák fél nem tud elképzelni. A kérdés csak az: ki képviseli a magyar érdekeket, illetőleg ki akarja visszaállítani az eredeti állapotot? Ha esetleg másban á llapodnak meg, mi a garancia, hogy azt be is tartják? Meiar úr nem arról híres, hogy betartja a megállapodásokat. Bár meg kell vallanom, hogy ilyen szakértők mellett a hágai per sem kecsegtet túl sok sikerrel. Rágondolni is rossz, hogy a tárgyalásban megké rdezik a magyar felet, mit szeretne Magyarország, és erre ebből a szájból csak az a válasz jöhet, hogy "vízlépcsőt." "És mit szeretne Szlovákia" - lesz a következő kérdés. "Hát természetesen vízlépcsőt." "Ezek szerint maguk egyetértenek?" - lehet a követke ző kérdés, "Egymással igen" - lesz az egybehangzó válasz. "Hát kivel nem értenek egyet?" - el tudom képzelni a bíró arcát. "Hát, elsősorban a magyar választókkal nem értünk egyet" - lesz a magyar szakértő válasza. Ezek után csak annyit tudok mondani: a viz es lobbynak lesz munkája nyugdíjig, esetleg nyugdíj után is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Lányi Zsolt úrnak, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetőhelyettesének. LÁN YI ZSOLT (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az előbbi napirend előtti hozzászólással kapcsolatban a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nem csodálkozik, nem lepődött meg, talán egy kicsit megborzadt, mert nem az első ese te a miniszterelnök úrnak, hogy ilyen magánakciókba kezd. A miniszterelnök úr nagyon sokszor igen kreatívan, önállóan nyilatkozatokat tesz, különböző embereket megbíz különböző titkos megbeszélésekre, s utána nem győz magyarázkodni a tisztelt kormányzó pár t, nem győz magyarázkodni a kormány, és helyre próbálja tenni, hogy a miniszterelnök úr hirtelen felindulásában, megfontolatlanul, a parlament, a saját pártja, esetleg a saját kormánya tudta nélkül lépéseket tesz. Egy ilyen ügy ez a bősnagymarosi ügy is. Erre több szót nem érdemes vesztegetni, mert hisz majd helyrehozzák valahogy a többiek azt, amit a miniszterelnök eltolt - hogy magyarosan fejezzem ki magam , mert a miniszterelnök urat rendkívül zavarja a parlament. A miniszterelnök úr nincs hozzászokva, hogy Országgyűlés van, amely dönt. Mégis a Magyar Országgyűlés hivatott arra, hogy eldöntse, hogy most perre megyünk vagy egyezkedünk, de mivel eldöntötte, hogy perre megyünk, és a miniszterelnök urat általában a tények nemigen zavarják, ezt több példával sorolhatnám, ha időm volna, ennek következtében ezt megtette. Zavarja őt az ellenzék is, mert bár kevesen vagyunk, és nem tudunk határozottan beleszólni itt a döntésekbe, ha a két tisztelt kormányzó párt megegyezik, de szót tudunk emelni. Ez borzasztó ide gesíti általában a kormányt, általában a nagyobb és kisebb kormánypártot, de különösen idegesíti Horn miniszterelnök urat, mert ő ehhez sincs szokva, s olyankor panaszkodik, hogy nem konstruktív az ellenzék, nem ért egyet azzal, hogy mindenféle előzetes me gbeszélés és a parlament döntésével szemben ő különböző dolgokat elrendel titkosan vagy nem titkosan. Ezért semmi érzéke nincs a miniszterelnök úrnak a demokráciához - ezt kell mondjam a Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében. Köszönöm szépen. (Taps az el lenzék padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót SzentIványi István politikai államtitkár úrnak a Külügyminisztérium részéről. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár :
