Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
106 pedig nem segít az a fajta kompen záció, amit minden áremeléskor a kormány bejelent, ez minimális mértékben tudja kompenzálni csak azt az áremelést, azt a hatást, amit az energiaárak emelése jelent a lakosság számára. Azt hiszem, hogy jobb lett volna, hogyha Toller képviselő úr is ebből a szempontból közelíti meg... (Dr. Avarkeszi Dezső: Házszabály!) ...Surján képviselő úr hozzászólását, akkor talán előrébb tudtunk volna jutni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönö m. E napirend előtti felszólalással kapcsolatosan több jelentkező nincs, ezért rátérünk a következőre. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Bogárdi Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr a Magyar Demokrata Fórum részéről "A bősnagymarosi vízlép csőről" címmel. Megadom a szót Bogárdi Zoltán úrnak. BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mint ismeretes, Magyarország 1977ben szerződött kötött Csehszlovákiával a bősnagymarosi vízi erőmű felépítésére. A magyar közvélemény erről a szerződésről keveset tudott. Az 1980as évek végére viszont már az akkori kormány tagjai előtt is világos volt, hogy ez a szerződés Magyarországra nézve előnytelen, de az építkezést folytatták. 1988. október 7én a parlamentben személyesen Horn Gy ula kérte a képviselőket, hogy fogadják el a kormány előterjesztését, ez akkor az építkezés folytatását jelentette. A Tudományos Akadémia véleményét figyelmen kívül hagyták, a vízlépcsőellenes tüntetéseket pedig egyszerűen szétverte a rendőrség. '8990ben az MSZMP kivételével minden párt vízlépcsőellenes volt, így érthető, hogy az Antallkormány az építkezést leállíttatta, a nemzetközi szerződést felmondta, és a két fél a hágai nemzetközi bírósághoz fordult. Az Országgyűlés 25/1994. számú határozatában kim ondta, hogy a Duna egyoldalú elterelése miatt Magyarország és Szlovákia között keletkezett jogvitát a nemzetközi bíróság előtt folyó per végigvitelével kívánja megoldani. Tehát peren kívüli egyezkedésre nincs felhatalmazása a kormánynak. Most viszont kider ült valami: felhatalmazás nélkül tárgyalgattak. Érthető a kormány zavartsága, kiderült valami, amit titokban szerettek volna tartani. Először tagadták a tárgyalás létét is. Nemcsók János szerint tárgyaláselőkészítő tárgyalások folynak, de mindenkit megnyu gtatott: jegyzőkönyv nem készült. Horn Gyula röviden csak annyit ígért: "a Dunát visszavesszük", sejtetve ezzel, hogy aki odaadta, talán visszavenni is könnyebben tudja. A kisebbik kormánypárt egyszerűbb megoldást választott: nyilvánosan elítélte a tárgyal ásokat - mint az ellenzék. Joggal hihettük volna, hogy az SZDSZ végre a sarkára áll, és a koalíciós egyeztetéseken Horn Gyula szemébe mondják: "Felebarátaim és Üzletfeleim! A Dunát nem engedhetjük. Évtizedig ígérgettük, mindent megteszünk érte." De nem hit tük, és tényleg, jött Pető Iván a múlt héten, és a szemünkbe vágta: "Az SZDSZ a következő másfél évben a szocialista koalícióban kíván politizálni." A Dunáról most szó sem esett, esetleg annyi, hogy a vízügyekért felelős minisztert színjelesre értékelték. Végül január 28án Kovács László bevallotta: úgy gondolja, a különmegállapodás gyorsabb és olcsóbb. Ez tiszta beszéd. A kormány a parlament felhatalmazása nélkül, felelőtlenül, pozíciónkat rontva a per megkezdése előtt egy hónappal tárgyalgat egy peren kív üli megállapodásról. Ez példa nélküli. Nem tudjuk, hogy miről tárgyalnak, mert jegyzőkönyv nem készül, de a résztvevők személye sokat elárul. Magyar részéről Horn Gyula megbízásából Jakus György a szakmai garancia. Az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság ve zetője a nyolcvanas évek legaktívabb vízlépcsőpárti
