Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ):
1027 valahol elhelyezkedő önkorlátozással, ma már írott alapszabály szerint. Az önkorlátozásnak mára kialakult a szervezeti kerete, az Önszabályozó Reklámtestület. Ez egy olyan szakmai szervezet, amelyik vállalta, ho gy a kereskedelmi rendelet elavultságából fakadó hiányokat egyfajta etikai normarendszerrel helyettesíti, és ez a kezdeményezés nagy nemzetközi elismerést váltott ki. Sőt, olyan intézményi keretet jelent, ami a nemzetközi gyakorlathoz igazodik. Mindebből p edig fakad a törvény szükségességének másik forrása. Az önszabályozó testületet be kell emelni a törvénybe, ezzel legalizálva tevékenységét és megteremtve a feltételeit további működésének, illetve fejlődésének. Az önszabályozás szerepére a későbbiekben ma jd még visszatérek. Kedves Képviselőtársaim! Beszéljünk egy különleges esetről is: a cigarettázásról, illetve a dohányreklámokról. Sok tekintetben ez a legkritikusabb terület, ezért itt lehet legélesebben szemlélni és szemléltetni a tiltók és megengedők, a reklámokat kívánatosnak vagy nem kívánatosnak tartók álláspontjait. S tegyük hozzá, azért is kritikus e terület, mert tavaly augusztusban egy floridai bíróság 750 ezer dollárt ítélt meg egy 65 éves tüdőrákos embernek, amivel elkezdődött a nagy menetelés a dohányipar ellen. Jómagam leszoktam a dohányzásról, tehát nyugodtan megengedhetem magamnak, hogy valamivel nagylelkűbb legyek a dohányosokkal szemben, mert azt gondolom, az emberi természet része, hogy akár rosszul is választhassunk. Először is vegyük elő azt a száraz és sajnos szomorú felmérési adatot, melyet az egyik közvéleménykutató intézet 1996 augusztusi felmérése tartalmaz. Magyarországon a felnőtt lakosság 30 százaléka rendszeres dohányzó, további 7 százaléka pedig alkalmi dohányosnak tekinthető. Ebből pedig az is következik, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nem pusztán reklámszabályozás, hanem a hazai lakosság szokásaiba mélyen belevágó, azt mondanám: kulturális alakító erő. De menjünk tovább! A fenti felmérés azt is kimutatta, amit más nemzetközi vizsgálatokból is tudtunk, hogy a rászokás a dohányzásra szinte kizárólag fiatalkori sajátosság. Aki húsz éves kora előtt szokik rá a dohányzásra, nagy valószínűséggel rabja marad e szenvedélynek, míg akik ez után a kor után, azok 90 százalékukban abba is hagyják a dohányzást. Ez a tény azért igen fontos, mert rávilágít arra, hogy a reklámszabályozásnak a legnagyobb gondot a fiatalkorúak érintettségére kell fordítania, aminthogy az előttünk fekvő törvény ezt próbálja tenni - s tegyük hozzá, várható, hogy a nem dohányosok védelméről születendő törvény is megteszi. Ha tehát a választás, akár a rossznak a választása is, emberi tulajdonságaink és szabadságunk része, akkor nem fogunk összekeverni két, teljesen különböző, egyaránt jogos követelést sem. A reklámoz ás szabadsága más, mint az egészséges életmódért folytatott kampány. Más szóval: a reklámozás, a választás szabadságának csorbításával nem lehet megoldani az egészséges életre nevelés gondjait. Utóbbit ugyancsak reklámozni, ha tetszik: pozitív módon eladni kell, és ez ugyanúgy igényli a reklámozás szabadságát, mint akár a cigarettareklám. Pozitív programok indításával, törvényi keretek megteremtésével a kormányzat sokat tehet az egészséges életmód eszményének terjesztéséért, az egészség divatjának megteremt éséért, mely divat valószínűleg az egyedül alkalmas eszköz elérésében. Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy visszavisszatérő motívuma a magyar törvényhozásnak, ami hol felüti fejét, hol pedig hosszasan lappang. Ez az erkölcsök törvényi szabályozásának kérdé se. Vannak aztán helyek, ahol megmarad a felszínen e búvópatak. A közalkalmazotti törvényben például megfogalmazódott, hogy a közalkalmazottnak munkahelyén kívül is méltó - vajon mihez képest méltó? - módon kell viselkednie. Most a reklámtörvényben akarnak egyesek lesújtani a feslett erkölcsökre. Először is a törvény meghatározni véli a pornográfiát mindjárt az elején. Ez a meghatározás így szól: "Pornográf megjelenítés: célzatosan és leplezetlenül az érzékiségre hatni akaró, a nemiséget szemérmetlenül ábrá zoló megjelenítés". Ezen meghatározás alapján pedig a bíróságokra marad a döntés, hogy most már választaná már el az ocsút a kevésbé ocsútól, azaz például azt, hogy döntené már el, mi a különbség a ma már
