Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 16 (238. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SZALAY GÁBOR, a napirendi pont előadója:
48 jogharmonizáció biztosítása, harmadrészt a módosítandó törvényen belüli tökéletesebb összhang megteremtése érdekében láttuk indokoltnak. Ezen rendezőelvek alapján a jelenleg érvényes törvényt alapvetően négy vonatkozásban kívánjuk tökéletesíteni. Először: Az államot megillető bányajáradék bevételére, behajthatóságára vonatkozó garanciákat ezáltal kívánjuk megteremteni, hisz ezek eddigi hiányát kihasználva nem egy esetben visszaéltek egyes bányavállalkozók, elsősorban azok, akik kül fejtéssel elérhető építőipari nyersanyagok kitermelésével foglalkoznak. Közülük nem kevesen folyamatosan kikerülték a tevékenységük után törvényileg elvárt és elképzelt bányajáradék megfizetését. A feketebányászkodók a koncesszióra alkalmas, állami eszközö kből korábban megkutatott zárt területeken a legváltozatosabb fedőtevékenységekre történő hivatkozással – például tereprendezés vagy fitnesspark létesítése vagy halastóépítés ürügyén, fittyet hányva a környezetvédelmi és bányászati követelményeknek szaksz erűtlenül letermelték, és még most is történik ilyen – , letermelik az ásványi nyersanyag egy részét, végül is a szomszédos bányavállalkozónál jóval olcsóbban, minden felelősség nélkül eladják az építőanyagot a közeli útépítő cégnek. Bányajáradékot nem fize tnek, és a tájrendezési költségek sem terhelik a vállalkozást. Úgy hiszem, nem kell részletesen kifejteni azt, hogy ezek a vállalkozások milliókkal károsítják az államot, súlyosan támadják a közérdeket, és látszólag jogszerűen teszik tönkre a törvénytiszte lő bányavállalkozásokat. Felderítésük esetleges, de még tettenérésük esetén is könnyedén kimenthetik magukat egy utólag beszerzett földhivatali, vízjogi vagy önkormányzati engedéllyel attól függően, hogy milyen fedőtevékenységet választanak ki maguknak. Mó dosítási javaslatunk tehát egyértelművé kívánja tenni a bányajáradék fizetésére kötelezettek körét, továbbá egységesen állami tulajdonként deklarálja az ásványi nyersanyagvagyont, amely tulajdonjog nem függhet attól, hogy ahhoz milyen szándékkal, milyen mó dszerrel, vagy mely hatóság engedélyével férnek hozzá. Másodszor: Érdekeltté kívánjuk tenni az önkormányzatokat a területükön folytatott bányászati tevékenységek támogatásában. Nem egy esetben ugyanis jelenleg az tapasztalható, hogy a nemzetgazdasági érdek ek a helyi érdekek áldozatául esnek pusztán azért, mert az önkormányzatok, a helyi közösségek csak hátrányokat kéne hogy vállaljanak anélkül, hogy a saját érdeküket is érvényesíthetnék a területükön, a közelükben folyó bányászati tevékenységekhez kapcsolód óan. Épp ezért méltányolandó módon meg kell teremteni a településeknek a bányászattal kapcsolatos közvetlen érdekeltségét. Ellenkező esetben az önkormányzatok ellehetetleníthetik az állam számára kívánatos és hasznos bányavállalkozásokat is. Ezért elképzel ésünk szerint az évente befizetett bányajáradék összegének 5 százaléka a kitermeléssel érintett önkormányzatot vagy önkormányzatokat illetné meg. Harmadszor: Pontosítani kívánjuk az engedély alapján végezhető, azaz liberalizált bányászati tevékenységek és a koncessziós jog alapján gyakorolt bányászati tevékenységek elválasztását, s tisztázni akarjuk a bizonytalanságot okozó átfedéseket, valamint egységesíteni, egyenszilárdságúvá kívánjuk tenni azt a követelményrendszert, melyet e két különböző, jogi alapon folytatott bányászati tevékenységgel szemben támasztunk. Végül szeretnénk megjeleníteni a törvényben azt, amit három és fél évvel ezelőtt nem sikerült, nevezetesen, hogy e kiemelten nehéz és veszélyes szakmát e sajátosan egyedi körülmények közt végzett mun kát vállaló emberek, a bányászok megbecsüléséről, elismeréséről a jogszabály rendelkezzen. A bányászatról szóló törvénymódosítás előterjesztőjeként úgy gondolom, nem érdektelen, ha említést teszek további hat olyan javasolt módosításról is, melyek ugyan ne m átfogó jellegűek – mint az előbbi négy, melyet ismertettem – , de melyek jelentősége nyilvánvaló. Bányajáradékot ezután nem a hasznosított, hanem a kinyert geotermikus energia után kell fizetni elképzelésünk szerint. Környezetvédelmi szempontból ugyanis k ülönös érdek fűződik ahhoz, hogy a
