Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 16 (238. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SZALAY GÁBOR, a napirendi pont előadója:
47 ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Schalkhammer Antal, Miklós László, Botka László és Szalay Gábor képviselőtársaink előterjesztését T/3110. számon, a gazdasági bizottság ajánlását pedig T/3110/1. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának. SZALAY GÁBOR , a napi rendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a rendszerváltás nyomán bekövetkezett alapvető gazdasági és politikai változások miatt 1993 áprilisában szükségszerűen megalkottuk a bányászatról szóló új törvényt, az 1993. évi XLVI II. számú törvényt, már akkor előre jeleztük, hogy a magyarországi bányászati jogviszonyokat alapjaiban újraszabályozó törvény alkalmazásának tapasztalatai alapján, valamint az időközben megszülető kapcsolatos jogszabályoktól függően valószínűleg szükséges sé válhat pár év távlatában a törvény módosítása. Ennek jött el most az ideje. Az 1993. évi bányászatról szóló törvény négy legfontosabb célkitűzése az volt, hogy vállalkozási alapokra helyezze az ásványi nyersanyagok kutatását és kitermelését, hogy védelm et kapjanak a bányászati tevékenységgel szükségszerűen érintett környezeti, természeti és települési értékek, hogy a bányajáradék intézménye biztosítsa a kitermelt nyersanyag értékével arányos, tulajdonost megillető állami bevételeket, s hogy szigorú szabá lyozással és hatósági eszközökkel is óvja a bányászatban foglalkoztatott személyek életét és egészségét. Általános értékelésként megállapítható, hogy a bányatörvény a megalkotás időszakában fennálló viszonyok között alapvetően jól szolgálta a szakágazat sz erkezetváltását, a tevékenység vállalkozási alapokra helyezését és piaci viszonyok közé kényszerítését. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) A nemzetközi összehasonlításban is korszerű jogi szabályozás élénk érdeklődé st váltott ki a külföldi tőkebefektetőknél. Tengerentúli és fejlett európai államok bányászati koncessziós társaságai működnek ma már az ország területén, és a szakágazatban általános lett a magyarkülföldi vegyes vállalkozási forma. A törvény pozitív ered ményei mellett azonban a jogalkalmazási gyakorlat több olyan konkrét szabályozási hibára vagy hiányosságra is felhívta a figyelmet, melyek nehezítik vagy kifejezetten lehetetlenné teszik a törvény egyes szabályainak alkalmazását vagy azok kikényszerítését. Az önök előtt lévő törvényjavaslat e hibákat kívánja orvosolni, illetve a hiányzó szabályokat pótolni. Három és fél év gyakorlati tapasztalatával a hátunk mögött ezért gondoltuk úgy három képviselőtársammal együtt, hogy – a szakma véleményét előzetesen ki kérve – képviselői önálló indítvány formájában a tisztelt Ház elé bocsátjuk törvénymódosítási javaslatunkat. A javaslat kidolgozását s előttünk lévő végleges formába öntését mintegy féléves konzultációs időszak előzte meg. Munkánkat alapvetően a Magyar Bán yászati Hivatal szakemberei, s különösképpen annak elnöke, dr. Esztó Péter úr segítették, de velük együtt folyamatosan egyeztettünk a bányászati iparág különféle szakmai és érdekképviseleti szervezeteivel, nagyobb cégeinek vezetőivel is. Jelentős segítségü nkre volt a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete is, amelyik egész napos egyeztető fórumot hívott össze az akkor még félig kész törvénymódosítási javaslat megvitatására. Így készült, alakult ki azután sorrendben az a hetedik változata a törvénymódosítási jav aslatnak, amit végül három hónappal ezelőtt képviselőtársaimmal a parlament elé terjesztettünk. (18.50) És most már magáról a törvénymódosító javaslatról. A bányászatról szóló törvény módosítását egyrészt jogtechnikai és jogalkalmazási problémák kiküszöböl ése, másrészt a szükséges
