Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 16 (238. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
15 évre a tbnél nullszázalékos negatívumot prognosztizált, legalább 50 milliárd lesz az, amelyet megalapozottan előre ki lehet számítani, de elhangzott it t egy olyan érv is, hogy nem emelkedett az infláció az utóbbi években: '94ben 18,8 százalék lett, '95ben pedig 28,6. Hát ha ez nem emelkedés Bauer Tamásnak, akkor – én úgy gondolom – menjen el egy kicsit még vissza a középiskolába! Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szekeres Imre frakcióvezető úrnak, MSZP. DR. SZEKERES IMRE (MSZP) : Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván nem tisztünk eldönteni, hogy Szabó Iván volt pénzügyminiszterként, mai ellenzéki politikusként tudjae azt, hogy Magyarországon mintegy kétezer olyan áruféleség és szolgáltatás van, amely döntő módon meghatározza az inflációs rátát, és egyegy ilyen tényezőnek a súlya természetesen eltérő lehet, nem kötelességünk eldönteni. Nyilván, ha tudja, akkor le lehet egyfajta következtetést vonni, hogy ezt a tudását most nem használja, ha pedig nem tudja, akkor nyilván majd olvasni fog róla. De itt a tények a lényegesek, nevezetesen, hogy 1995ben – és ez tény – Magyarországon az infláció 28 százalék volt. Tén y, hogy 1996ban – legalábbis 11 hónap adatai alapján – 23 százalék körül alakul az inflációs ráta. Ezt mutatják az utóbbi hónapok adatai. Emlékeztetni szeretnék arra a nyilvánosságra került novemberi adatra, amely 20 százalékos november/november inflációs rátát mutat. Tehát tény, hogy '95ben 28 százalék, tény, hogy '96ban 23 százalék, ebből pedig – és ennek a tendenciának a folytatásából, egy átgondolt politika mellett, amelyet ez a kormány folytat – reális a 18 százalék. Tulajdonképpen az a kérdés, hogy érdekee az ellenzéknek, hogy valóban 18 százalék legyen Magyarországon az infláció, mit helyez előtérbe? A társadalom érdekét, vagy a saját politikai érdekeit? Az infláció rendkívül érzékeny kérdés. Nagyon sok lélektani, politikai összetevőtől függ, és h a a magyar ellenzék nap mint nap azt hangsúlyozza, hogy nem reális a 18 százalékos infláció, ennek tényleg lesz hatása, és tényleg kedvezőtlenebb helyzet alakulhat. Tessék, döntsék el, hogy mi a fontos önök számá ra: egy pillanatnyi politikai siker vagy az ország érdeke! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Varga Mihály frakcióvezetőhelyettes úrnak, Fidesz. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, eln ök úr. Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy Szekeres Imre frakcióvezető úr némileg elnézte a parlamenti matematikát, ugyanis ma Magyarországon nem az ellenzék ad kormányt, és nem az ellenzéknek kell inflációs számításokat végeznie, hanem a kormánynak. A kormá ny számításához igazítják a legtöbb munkaadói, munkavállalói érdekképviseletek a számításaikat. Ezért nagyon fontos az, hogy a kormány milyen inflációt jósol 1997re. Az inflációs várakozások tekintetében sajnos, eddig ennek a kormánynak igazából sok szere ncséje nem volt. 1995ben 4 százalékkal becsülték alul a reális inflációt, 1996ban várhatóan egy 3,5, szintén 4 százalékos tévedése lesz ennek a kormánynak. Ezek után joggal feltételezhetjük, hogy az 1997es számítások sem kellően megalapozottak. A Szabó Iván által felsorolt közüzemi és különböző alapvető szolgáltatások áremelkedése jócskán felette lesz a 18 százaléknak, ezért joggal becsülheti meg mindenki azt az inflációs várakozást 20 százalék fölé, ami 1997ben reális lesz. Ha ehhez még hozzávesszük né hány más cikknek az
