Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 16 (238. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
14 egyáltalán valóban be fog következni. Ennek következtében rosszabb inflációs várakozások az áraikba beépülnek, a termelő szférába a mutatószámai, és így lesz a helyzet rosszabb, minthogyha megmondanánk az igazságot, amelyre mindenki azt tudná mondani, ho gy ez reális, elfogadható, tudomásul vesszük, hogy többre az országnak nem telik. Tisztelettel kérem a kormányt, hogy tegye meg ezt a lépést, tegyen egy világos képet az ország közvéleménye elé, mert az optimizmusra nagyon nagy szükség van, a hiú ábrándok azonban csak a pesszimizmust növelik. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) (15.50) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Bauer Tamás frakcióvezetőhelyettes úrnak, SZDSZ. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy senkit – aki évek óta az inflációs Magyarországon él, és aki ismerőseivel, barátaival, kollegáival beszélget – nem leptek volna meg Szabó Iván képviselőtársunk szavai, ha mindezt nem egy volt minisztertől – volt pénzügyminisztertől – hallottuk volna. Aki azonban kormányszakértőként, szakemberként, közgazdászként, sőt, gazdaságpolitikusként foglalkozik az infláció kérdésével, az nagyon jól tudja azt az alapfogalmat, hogy a mindenkori infláció egy átlag. Egy olyan átlag, amelyen belül a különböző árucsoporto k, szolgáltatáscsoportok árai – mindenütt a világon – különbözőképpen alakulnak. Azt is tudja, hogy azokban a termékcsoportokban, ahol a munkaerő, a bérköltség szerepe különösen nagy, ott lehet az áremelkedés gyorsabb; azokban a termékcsoportokban – elsőso rban a fogyasztási iparcikkeknél, elektronikai cikkeknél, ma már ruházati cikkeknél – , ahol nem monopóliummal és kvázi monopóliummal állunk szemben, hanem ahol éles a verseny, ott igen gyakori, hogy az áremelkedés kisebb az átlagnál, és ez az átlag így jön ki. Azoknál a termékcsoportoknál, amelyeket Szabó Iván természetesen nem említett – mondom, elsősorban iparcikkekre gondolok – , ott az áremelkedés alacsonyabb ennél az átlagnál, és így jön ki ez az átlag. Ezt persze az utca embere nem mindig veszi észre, mert azt veszi észre, aminek emelkedik az ára, különösen aminek január 1jén emelkedik az ára, de azért a közgazdának, a gazdaságpolitikának mindezt tudnia kell, és ennek a tudatában kell értelmeznie azokat a számokat, amelyekkel szembenállunk, és ennek a tudatában kell látnia annak a lehetőségét, hogyha lassabban is, mint ahogyan szeretnénk, de azért az infláció évről évre csökken, hónapról hónapra csökken, és ez kétségkívül ennek a kormánypolitikának az eredménye. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti kép viselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Torgyán József frakcióvezető úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor Szabó Iván képviselőtá rsunk teljes joggal felvetette az infláció emelkedésének ütemét – összehasonlítván a nyugdíjszázalék emelésével – , akkor azt kell hogy mondjam, még igen visszafogott hangot használt, hiszen egy gazdasági számításokat végző személy előtt teljesen egyértelmű , hogy a kormány által prognosztizált 18 százalékos inflációs ütem nem lesz tartható 1997ben, és sajnálatos módon ennek alátámasztására el kell mondjam, hogy az eddigi áremelések már önmagukban kilátástalanná teszik azt a küzdelmet, hogy 18 százalékban le hessen az inflációs rátát a következő évre megalapozottan prognosztizálni. Ami pedig a legkülönbözőbb egyéb adatokat illeti, nincs olyan adat, ahol a kormány ne tévedett volna az elmúlt évben, hiszen – emlékezzenek arra – egyedül a tbnél például 17,8 mill iárdra prognosztizálta a negatívumot, ma már tudjuk, hogy 8090 milliárd közötti lesz a negatívum, jövő
