Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 17 (239. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SIMON JÓZSEF (MSZP):
107 tenni. Amiért ezt nem tudjuk az, az az előkészítő munka, amit az igényes jogalkotás mindenképpen megkövetel. Ez azt jelenti, hogy amikor már látszik, hogy mi az a vagyoni kör, ami tartósan állami tulajdonban marad, amikor lefolyt attuk azokat a szakmai, társadalmi, politikai vitákat, hogy ennek a vagyonnak a kezelése milyen keretek, milyen jogi környezet és milyen szervezeti struktúra keretében történjen meg, akkor szabad kodifikálni és akkor szabad a parlament elé tenni ezt a java slatot. Lehet, hogy erre már elő lehetett volna készülni – én ezt nem vitatom – egész biztos, hogy erre már vannak szakmai, tudományos műhelyek, ahol ebben már álláspontok fogalmazódtak meg. Mégis azt gondolom, hogy késésben nem vagyunk, néhány hónapot még ennek a szakmai, tudományos megalapozására rá kell szánnunk azért, hogy a megvalósítás az mindenki számára elfogadható legyen. Köszönöm. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Deutsch Tamás úrnak, Fidesz. D EUTSCH TAMÁS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Miniszter Asszony! Én az ön hozzászólása kapcsán jelentkeztem kétperces hozzászólásra. Méghozzá az a kijelentése, amit itt most a Házban is megismételt és ami az elmúlt hetekben az ön álta l adott sajtónyilatkozatokból is kitetszik, amely megfogalmazása – pontosan idézem, úgy hangzik – hogy "a privatizáció eddigi folyamata az szemben azokkal az értékelésekkel, amelyek valamilyen politikai kérdést kívánnak az egészből csinálni, gyakorlatilag technikai kérdés". Most is a privatizációs törvény asztalunkon fekvő módosítása kapcsán az egyébként is technikai folyamat bizonyos technikai részleteiről van szó. Na, most én azt gondolom, hogy ez a megközelítés általában nem elfogadható, és különösen nem elfogadható egy hivatalban lévő privatizációs minisztertől. Magyarországon 1988 végétől '89 elejétől a privatizáció során, a magánosítás során megtörtént tulajdon- és jövedelemátcsoportosítás az olyan alapvető társadalmi, gazdasági és ezáltal politikai fo lyamat, amelynek a megtörténtéből és amely eddig lezajlott szakaszának az elemzéséből nagyon fontos és alapvető következtetéseket kell és lehet levonni a mai magyar belpolitikai életet tekintve is, és arra a folyamatra nézve is, ami még hátra van, ami a pr ivatizáció, a magánosítás még hátralévő időszaka, illetve a magánosítás folyamatának befejeződését követően az állami tulajdonba maradt vagyon kezelésének a folyamata. Így tehát engem kicsit megdöbbent az a privatizációs miniszteri megközelítés, amelyik en nyire technikai pragmatikus kérdéssé próbálja ezt az egész ügyet leegyszerűsíteni. Itt egy nagyon jelentős, alapvető kérdésről van szó. Olyan alapvető kérdésről, amelyekre természetesen politikai válaszokat is kell adni, amelyekre alapvető szociológiaitár sadalomtudományi válaszokat is kell adni, és amelyre természetesen jogszabályi válaszokat is – amelyek jelentős része persze változtatásokban kell hogy testet öltsön – kell adni. De én nagyon szeretném, hogyha ilyen értelemben egy könnyű csuklómozdulattal nem lennének lesöpörve azok az értékelések, amelyek egyébként szerintem mondjuk hiteles, kutatói, különböző gazdasági kutatóintézetek műhelyeiből kerülnek ki és amelyek próbálták már értékelni a privatizáció eddigi történéseit és ezek alapján javaslatokat, szakmai javaslatokat megfogalmazni. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Szintén kétperces időkeretben megadom a szót Simon József úrnak, Magyar Szocialista Párt. SIMON JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Asszony! Raskó képviselő úr ho zzászólásához szeretnék kapcsolódni ebben a két percben. Nagy örömömre szolgált, hogy annyi érzelemmel és túlfűtöttséggel lefolytatott vita után végre módom volt, módunk volt mindannyiunknak a tisztelt Ház színe előtt egy higgadt, korrekt érvelést is halla ni. Egy bizonyos szempontból teljesen logikus megközelítési mód mellett. Mindezekkel együtt kénytelen vagyok arra utalni, hogy a helyzetünk nem az, mint a dán
