Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 7 (207. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
971 A részletes vitában szólok majd még erről, ez a szöveg nemcsak a demokratikus gon dolkodás és a szociális partnerség elemi normáihoz méltatlan, de a jogászi szakszerűtlenség kirívó példája is. Régóta volt a kezünkben ilyen slendrián, terminológiailag zavaros törvényszöveg, amelyben hemzsegnek a tisztázatlan tartalmú, gumimegfogalmazások . Paragrafusok, amelyben megválasztott embereket felmentenek, megbízottakat visszahívnak, biztosított jogokat pontosan körül nem határolt módon megosztva gyakorolnak és a többi. Szeretném leszögezni, hogy az, ami most előttünk, a kormánytöbbség aktív támog atásával történik, az a tripartit foglalkoztatáspolitika felszámolása, az a foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer teljes központosítása, a központosított munkaügyi igazgatás Kádárrendszeri modelljének újjáélesztésére tett egyértelmű kísérlet. Mi máské nt értelmezhetnénk ugyanis a törvényjavaslatban megjelenő törekvést, amely a perszonálunió elve alapján keveri össze a munkaügyi szolgáltatás funkcióját az állami ellenőrzés és a hatósági bírságolás intézményeivel. Korábban emlékezhettünk rá, Halmos államt itkár úrnak volt egy olyan ígérete, amelyben alapvetően a szolgáltató funkció megerősítését ígérte a munkaügyi, területi apparátusokban. Sajnos ez a koncepció rengeteg szakmai előkészítettség után ma már a múlté, és ma már egyértelműen lehet látni, hogy so kkal inkább az adminisztratív funkciók kerülnek előtérbe, és a szolgáltató funkciók - sajnálatos módon - egyértelműen háttérbe kerülnek. A munkaerőpiaci szervezet új modelljében ugyanis csupán egyetlen rendezőelv található, a munkaügyi miniszter személyéb en összpontosuló központosító szándék. A módszertani központtá gyengített Országos Munkaügyi Módszertani Központ felettese a neki alárendelt megyei, fővárosi munkaügyi központnak, amely a törvényjavaslat 24. §a szerint önállóan gazdálkodó, központi költsé gvetési szerv, a megyei önkormányzattól teljesen független hatóság. A munkaügyi miniszter alá rendelt OMMK és a megyei munkaügyi központok viszont felettesei a megyei, fővárosi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségeknek. Ez utóbbiak egyébként alá vanna k rendelve az egyébként ugyancsak a munkaügyi miniszter felügyelete alá tartozó Országos Munkaügyi és Munkabiztonsági Főfelügyelőségnek is. Egyszerű, nem? Amit tehát kapunk, az a Kádárrendszerből oly ismert, jól ismert közigazgatási kettős alárendeltség, és persze teljesen össze van kutyulva az állami munkaügyi nyilvántartó munkanélküliséget kezelő, szolgáltató funkciója az állam hatósági, ellenőrző, számonkérő, bírságoló feladataival. Az ugyancsak a tisztelt Ház előtt szereplő munkaügyi rendezésről szóló törvény kapcsán jeleztük, hogy a Horn miniszterelnök által meghirdetett feketegazdaság elleni háborúban felsorakoztatni kívánt munkaügyi felügyelők létszámának jelentős bővítésére nem találtunk forrást. A jelek szerint ebben a zavaros, kettős alárendeltsé gű munkaerőpiaci szervezetrendszerben nem kerül majd mód erre. Persze végső soron a munkaügyi miniszter közvetlen iránymutatásával. A javaslat szerint ugyanis a foglalkoztatási törvény 52. §a helyébe a következő rendelkezés lép: "A munkaügyi miniszter re ndeletben határozza meg a munkaügyi szervezet irányítására, a szervezetbe tartozó egyes szervek hatáskörére, egymás közötti kapcsolatára, továbbá a munkaügyi központ kirendeltségének illetékességére vonatkozó részletes szabályokat." A feketegazdaság kapcsá n már korábban is megfogalmaztuk abbéli véleményünket, hogy a feketegazdaság ellen nem verbálisan és nem is adminisztratíve lehet igazából hatékonyan fellépni, hanem egyértelműen a feketegazdaságban való érdekeltség csökkentésével. Mert az emberek és a gaz dálkodó szervezetek érdekeltségének csökkentésével. Ehhez viszont alapvetően két olyan eszköz kell, amit - sajnos - a jelenlegi kormányzat nem alkalmazott. Az egyik a jogszabályi stabilitás, a második pedig az alacsony közterhek. Számos egyéb feltétel is k ell persze hozzá, de azt hiszem, hogy amíg a kormány ezt a kettőt nem bizonyítja, és nem gyakorolja, addig a feketegazdaság ellen való fellépés egyértelműen egy hangzatos szólam.
