Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
900 szelleméből, hiszen ezek az intézmények nem jó szántukból alkalmaznak szakképzett vagy nem szakképzett munkaerőt. Erre a jogerős bírói ítélet kötelezi a munkavállalókat, illetve a törvények magukat a büntetésvégrehajtó intézményeket. De az már egyáltalán nem érthető, legalábbis én nem látom alapvető okát, hogy a Magyar Nemzeti Bank miért kerül ebbe a mentességi körbe, hiszen a Magyar Nemzeti Bank kvalifikált munkaerőket alkalmaz, olyan munkaerőket, ahol bizony indokolhatóbb a szakképzési hozzájárulás megfizetése. Nem érthető a mentesség megállapítása. A Magyar Nemzeti Bank számos adó, illetve egyéb jogszabályban élvez különállást. Nem látom annak az okát, hogy itt a szakképzési hozzájárulás fizetésének tekintetében mi indokolja ezt a különállást. Képviselőtársaim elmondták, hogy a szakképzési hozzájár ulást a gyakorlati képzés megszerzésével teljesítő vállalkozók csökkenthetik a kötelezettségüket, és ezt a törvény pontosan föl is sorolja, hogy mivel lehet ezeket csökkenteni. Nehéz elképzelni azonban, hogy az anyagköltség miért maradt ki ezek közül a csö kkentő tételek közül. Az anyagköltség számos képzési típusnál igen jelentős költségtényező. A felhasznált anyagok a képzések nagy részében nem nyerhetők vissza, tehát ennek az újbóli hasznosítása nem garantálható, semmi sem indokolja, hogy egy ilyen fontos költségtényező kimaradjon a felsorolásból. Én ennek egyedül csak egyfajta szerkesztési hibát látom okaként, nem fakad ez a törvény jellegéből, hiszen azokat a kiskapukat, amikkel valóban eddig éltek a vállalkozók, illetve a vállalkozók egy része, bezárja ez az új szabályozás. Ahogyan itt is hallottuk, a támogatásként átadott eszközöknek valóban a számviteli törvény szerint megállapított, átadáskori nyilvántartott nettó értékét lehet csak figyelembe venni, és nem bevallás alapján történik ez. Gondolom, ugya nez érvényes az anyagköltségre is. Tehát nem lehet ezt egyfajta kijátszási technikaként kihagyni a fölsorolásból. Meggondolandó, hogy hogyan alakul ki, és erre nem láttunk jó kalkulációt, hogy hogyan alakul ki annak a mértéke - ez a harmadik megjegyzés , ez a 0,2 százalékos mérték, amikor a hozzájárulásra kötelezett a saját munkavállalója számára végez képzést. Miért 0,2 százalék, mi ennek az elvi magyarázata, miért nem 0,3 vagy 0,4? Valamihez illenék mérni ezt az arányt. Én azt gondolom - ismerve féligme ddig a magyar munkaerő szerkezetének merev voltát, illetve az ezzel kapcsolatos panaszokat; igen nagy kereslet és igen nagy feladat lesz a saját munkaerő továbbképzése és átképzése , hogy ezt az összeget, ezt a mértéket szerintem lehet növelni. Ha jól tud om, ilyen irányú javaslatok lesznek is a Ház előtt. Egy másik, ezt érintő kérdés, hogyha a vállalkozó maga átadja a gyakorlati képzést, tehát a gyakorlati képzés megszervezését ketten végzik el, a vállalkozó valakivel társbérletben - ez egy érthető rendelk ezés. Azt azonban sokan kétségbe vonják, hogy az így elszámolható költségeknek jóe a paragrafusban, a 4. §ban feltalált szabályozása. Én egy generális fölhatalmazást, hogy gyakorlatilag minden ilyen módon bevallott költséget el lehessen számolni, nem tar tanék jónak, mert itt valóban megnyílna egy olyan kijátszási út, amit éppen az átadott eszközök tekintetében most igyekszünk bezárni, azonban a törvényben is szereplő melléklet kibővítését és pontosabb szabályozását elengedhetetlennek tartom, mert gyakorla tilag ebben a mellékletben kellene fölsorolni, megjelölni azokat a mértékeket, amiket a jogalkotó elszámolhatónak tart. Ez a melléklet ilyen formájában véleményünk szerint túl általános. Végezetül két probléma, két jelentősebbnek tűnő probléma, ami nemcsak részletkérdés, hanem koncepcionális kérdés. A gazdasági kamarák szerepe a szakképzésben, illetve a szakképzés ellenőrzésében nem itt jön elő természetesen, hanem a gazdasági kamarákról szóló '94. évi törvény rendeli ezt el kötelező feladatként a gazdasági kamarák számára. (19.50) A finanszírozásról kellene valamilyen módon itt a törvényben rendelkezni. Ez, az itt szereplő, a 8. § (4) bekezdésében szereplő megoldás nem tűnik megnyugtatónak sem számunkra, sem pedig a kamarák képviselői számára.
