Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - Margaret Reid, az ausztrál parlament szenátusának elnöke és kísérete köszöntése - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP):
822 hogy ezek a nagy elosztórendszerek, ez a nemzetgazdaság, az államháztartás részei, és ebből a szempontból a folyósítás és a finanszírozás két, egymástól el nem vál asztható részterület. Nagyon örülnék, hogyha ebben a vonatkozásban higgadt, szakmailag alátámasztott kezdeményezésekről számolhatnánk be az 1997. évi költségvetés előterjesztésekor. És akkor, amikor a nagy elosztórendszerek reformjáról tárgyal, tárgyalt ed dig is, és tárgyal ezután is az Országgyűlés. Mi az, ami változatlan - sajnálatos módon - a társadalombiztosítási alapok költségvetési beszámolójában? (12.10) Alapvető problémának én az 1991. évi LXXXIV. törvényben rejlő buktatókat és anomáliákat lá tom. A tbönkormányzatok önkormányzatisági magatartása, önkormányzati jellege kérdőjeleződik meg számomra az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Egy önkormányzat attól önkormányzat, hogy önálló mozgásköre van, vagy az inputjában, vagy az outputjában befolyá st tud gyakorolni a rendszere működtetésére, megtakarításokat tud elérni, jobban tud gazdálkodni, mint hogyha költségvetési intézményként tenné ugyanezt. Ezzel szemben az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt tudom mondani, hogy az önkormányzatiság igazábó l tartalommal nem töltődött fel, az önkormányzatok minimális felelősséget, minimális döntési kockázatokat vállaltak, a konfliktusok folyamatosan a kormányzat, a parlament és az önkormányzatok között, mint egy labda vándoroltak egymás között. Én úgy gondolo m, hogy ennek a dilemmának az eldöntésére is kettős út áll rendelkezésünkre: vagy az önkormányzati jelleget erősítjük, és akkor az önkormányzatoknak felelősséget is kell vállalniuk saját döntéseikért, vagy pedig azzal számolunk, hogy az önkormányzatiság el vét feladva, mint egy költségvetési intézményrendszert működtetjük tovább a két alapot. Én úgy gondolom, mind a két megoldásnak vannak előnyei és vannak hátrányai. Egy biztos, hogy a mai rendszer nem tartható, mert a mai rendszer a problémák továbbgörgetés ének a rendszere és egy beépített fék az általunk államháztartási reformnak nevezett egészben. Nagyon sokszor elhangzott az előző véleményekben is, hogy a társadalombiztosítási alapok a törvények által nem eléggé szabályozottak. Túl azon, hogy természetese n egy önkormányzat kevésbé hivatkozhat a törvények általi szabályozottság hiányára, hiszen attól önkormányzat, hogy saját maga is szervezheti saját működését, én úgy gondolom, hogy soha nem lesz olyan törvénykezési állapot, ami a helytelen döntéseket a tör vény paragrafusával, a törvény betűjével lehetetlenné teszi. Miféle vagyonkezelési törvény kellett volna ahhoz, kedves képviselőtársaim, hogy az egészségügyi biztosítónál ne tűnjék el 2,3 millió forint értékű Kereskedelmi és Hitelbankrészvény, nyilvántar tásba vegyük azt a 70 millió forint értékű ThermalInvestrészvényt, aminek a tulajdonosa bizonytalan, és miféle vagyonkezelési törvény kellett volna ahhoz, hogy a nagyon jó piaci állapotú BorsodChemrészvényt, amit 878 millió forintért tudtak eladni, és a zóta mintegy 2 milliárd forintot ér a piacon, ne cseréljék el nagyon kétes értékű Postabankrészvényre, és ne cseréljék el még kétesebb értékű Diszpomedicor Rt.részvényre, ami után még 126 millió forintos készpénzes tőkeemelést is végre kellett hajtani az ért, hogy magát ezt a részvénytársaságot a csődtől megmentse a társadalombiztosítás? Én úgy gondolom, hogy a törvények kereteket biztosítanak egy gazdálkodásnak, de nem lehet ezekre hivatkozni, s nem lehet ezekkel takarózni. Szintén felvetésre került több képviselőtársam részéről az alapok és a társadalombiztosítási önkormányzatok szolgáltatási és működési költségvetésének elhatárolatlansága. Úgy gondolom, ez is egy látszólagos érvelés, hiszen a logika minden szabálya szerint el lehet különíteni a szolgálta tási részt a működtetési résztől. Még csak az sem igazán állja meg a helyét, hogy alapvető gondot jelent az, hogyha a járulékbevételek helyett vagyonrészeket kap az önkormányzat. Semmi sem akadályozta meg az önkormányzatot, hogy ezt a vagyonrészt hasznosít sa és ebből a szempontból pótolja, hozamoltassa a vagyonrészeket, és ezt forgassa be a működtetés és a szolgáltatásnyújtás finanszírozási forrásaiba. Az sem akadályozta meg az önkormányzatokat, hogy ha ők ezt például állandó székházként akarták hasznosítan i, akkor a működtetési költségvetés beruházási célként vegye
