Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - Margaret Reid, az ausztrál parlament szenátusának elnöke és kísérete köszöntése - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
823 meg a szolgáltatási részt a költségvetéstől. Ez a két költségvetési rész nem véletlenül különül el a költségvetési törvények tárgyalásakor, külön kerül elfogadásra, hiszen minden logika szerint a működtetés mint egy adminisztrációs költség és a szolgáltatás, ami az állampolgárok járandóságait tartalmazza, elkülönítendő, és szigorú szabályok szerint el is lehet őket különíteni. Amikor a költségvetésüket tárgyaltuk, folyamatosan szóba kerültek a pén zügyi problémák, pénzügyi feszültségek. Úgy gondolom, ezek valós feszültségek. Az intézmények, a társadalombiztosítási alapok hiánya rendkívül nagy és halmozódó. Ez a hiány évről évre megismétlődő hiány. Ugyanakkor van egy jelentős összeg, ami a felhalmozo tt adósságokat szemlélteti. A korábbi időszakban 1994ig felhalmozódott hiányokat az Országgyűlés már egyszer elrendezte. A '95ös likviditási problémákat a '95ös zárszámadási törvény egy paragrafusa teljes egészében rendezni kívánja. Szeretném jelezni ti sztelt képviselőtársaim számára, hogy 104 milliárd forintról van szó, hiszen az állami forgóalapra '95. december 31én 104 milliárd forinttal járultak be az alapok a hiányba. Ennek elengedése óriási jelentőségű az alapok finanszírozása, helyreállítása szem pontjából. Ugyanakkor egy féloldalas döntésnek érzem azt, ha pénzügyileg rendezzük az ügyeket, és úgy tekintjük, hogy a folyamatok ettől önmagukban normális mederbe kerülhetnek. Meggyőződésem, hogy a pénzügyi rendezést a tartalmi rendezéstől nem szabad elv álasztani. És mindaddig, ameddig az önkormányzati működtetés rendszerét nem tudjuk újrafogalmazni, addig politikai hiba a mi részünkről az ügyet pénzügyi likviditási problémaként kezelni. Ebben kérem majd segítségüket, amikor módosító javaslatainkat nem is ebben a törvényben, hanem az 1995. évi költségvetési zárszámadási törvényben megtesszük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik dr. Kis Gyula úr, a Magyar Demokrata Fó rum képviselője. A mai napon több szónoklat meghallgatására nem fog sor kerülni időhiány miatt. Megadom a szót dr. Kis Gyula úrnak. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Köszönöm a figyelmet. Tisztelt Ház! A '95. évi társadalombiztosí tási költségvetés volt az első, amit az akkor már másfélkét éve működő társadalombiztosítási önkormányzat és fél éve hivatalban levő kormány önállóan terjesztett be. Amire elfogadásra került, már egyéves volt a kormány, tehát még inkább kimondható, hogy a felelősség kizárólag a hivatalban lévő kormányt, illetve az Országgyűlés koalíciós többségét terheli azért, ami ezzel a költségvetéssel történt. Röviden az történt, hogy egy nullszaldós, tehát adósság nélküli költségvetést kényszerítettek elfogadni, amely ről bebizonyosodott, hogy 40 milliárd hiányt, deficitet eredményezett. A "kényszerítettek elfogadni"t nem véletlenül idézem, hiszen már hallottuk, hogy ennek az elfogadására úgy került sor, hogy a társadalombiztosítás önkormányzata elkészítette költségvet ését, azt a kormány egy másik változattal kiegészítette, majd kormányzati javaslatra született törvények kapcsán visszavonta, és végül a Ház elé került változat ugyan formailag az önkormányzatok költségvetése volt, de mint az előadó, Szabó György népjóléti miniszter jelezte, ehhez a kormánypárti képviselők lényegbe vágó módosító javaslatokat fognak beterjeszteni. Megtörtént, a Ház ennek alapján döntött. Végig fenntartotta az önkormányzat azt, hogy ez a költségvetés megalapozatlan. Nagyon csodálkozom tehát m ost, hogy csodálkozik a Pénzügyminisztérium mint a költségvetés, az államháztartás ezen ágának felelőse, hogy hirtelen előkerült ez a hiány, amire igazán nem lehetett számítani. Hogy mennyire nincs így, és mennyire lehetett számítani, engedjék meg, hogy id ézzek az Országgyűlés május 3031i ülésének jegyzőkönyvéből, amelyből egyértelműen kiderül, hogy mindenki tudta, hogy ez a költségvetés úgy, ahogy van, tarthatatlan.
