Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - SÁNDOR ISTVÁN, az Állami Számvevőszék alelnöke:
797 Köszönöm szépen. Megadom a szót Sándor István úrnak, az Állami Számvevőszék alelnökének. SÁNDOR ISTVÁN , az Állami Számve vőszék alelnöke : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék törvényi kötelezettségének megfelelően elvégezte a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap 1995. évi zárszámadásához kapcsolódó ellenőrzéseket. Ezeknek az elle nőrzéseknek a feladata kettős. Egyrészt számot kell adni arról, hogy a zárszámadásban foglaltak, a gazdálkodás megfelelte a törvényi előírásoknak. Másrészt meg kell állapítani, hogy a zárszámadás elégséges és világos információt tartalmaze az Országgyűlé s döntéseinek a megalapozásához. Jelentésünkben ezeknek a feladatoknak igyekeztünk eleget tenni. Bevezetőként röviden szólnom kell arról, hogy a zárszámadás ellenőrzése ezúttal is sajátos körülmények között történt meg. Az 1995. évi társadalombiztosítási k öltségvetés végrehajtásának értékelését illetően az a lényeges változás, hogy a biztosítási önkormányzatok a két alap esetében nem zárszámadásokat, hanem - úgymond "csupán" - a végrehajtásról szóló beszámolókat fogadják el a törvény szerint, június 30i ha táridőig. Ez megtörtént. A zárszámadási törvényjavaslat elkészítése és benyújtása már a kormány feladata és felelőssége. Ennek előírt határideje, a központi költségvetés zárszámadásához igazodóan, legkésőbb a tárgyévet követő augusztusnak a vége. A határid őt a kormány betartotta. A törvényjavaslatot 1996. augusztus 30án benyújtotta az Országgyűlésnek. Így az Országgyűlés most abban a kellemes helyzetben van, hogy a két zárszámadást egyidejűleg tárgyalhatja meg, figyelembe veheti ezek összefüggéseit. Ez két ségtelenül kedvező változás az előző évek gyakorlatához képest. A kormány a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslatot a beszámolókkal megegyező tartalommal terjesztette az Országgyűlés elé. Engedjék meg, hogy röviden emlékeztessek az 1995. évi LXXIII. számú törvény elfogadásának sajátos körülményeire. A Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap 1995. évre vonatkozó költségvetésének első ízbeni, januári benyújtása, annak visszavonása, átdolgozása, ismét elt benyújtása, majd már a költségvetési év közepén való jóváhagyása, a végrehajtást és a végrehajthatóságot illetően nem adott okot optimizmusra. Az Alkotmánybíróság döntései, amelynek következtében a gazdasági stabilizációs intézkedé si csomag társadalombiztosítást érintő részeinek többségét hatályon kívül helyezték, szinte már a költségvetési törvény megjelenésének pillanatában illuzórikussá tették a két alap tervezett pénzügyi egyensúlyának teljesítését. Mindezek következtében elsődl egesen a járulékbevételi várakozások és előirányzatok váltak megalapozatlanná. Évek óta először fordult elő, hogy a járulékbevételek az előirányzott összeget sem érték el. Nem érvényesültek az egyes ellátási kiadások visszafogására irányuló javaslatok sem. Azt kell tehát mondani, hogy törvényszerűen következett be a két alap együttesen több mint 40 milliárdos hiánya. Nem hallgatható el az sem, hogy az Országgyűlés által elfogadott 1995. évi társadalombiztosítási költségvetési törvény több formai és tartalmi hiányosságot, ellentmondást hordozott magában. Ezek jó része már az elfogadásakor is nyilvánvaló volt, és következményeivel most, a végrehajtás során, a törvényi előírások teljesítésének értékelésekor szembe kell nézni. Tisztelt Országgyűlés! A konkrét el lenőrzési megállapításokat tekintve azt kell mondanunk, hogy azok többségét az Állami Számvevőszék kényszerűen és sajnos ez ideig hiábavalóan ismétli meg. E megállapítások közül legsúlyosabbnak az tekinthető, hogy a társadalombiztosítás, s ezen belül is a két ágazat sajátosságait egyértelműen kifejezésre juttató és világosan szabályozó törvényi előírások máig sem születtek meg. Gondoljunk csak a működés, a gazdálkodás, a beszámolási rendszer és nem utolsósorban a vagyongazdálkodás hiányzó szabályaira.
