Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 24 (204. szám) - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslat; az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szól... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
601 Egyik oldalról az elmúlt években felhalmozódott banki szférában felgyűlt tapasztalatoknak a hasznosítása, a visszaéléseknek és a károkozásoknak a megszüntetése , valamint a megtakarítói és a befektetői körnek, kör biztonságának a fokozása, a másik oldalról pedig az európai jogharmonizációs törekvések jellemzik ezt a három törvénytervezetet. Jellemző módon egyik törvénytervezet, illetve indokolás sem tartalmaz uta lást a kormányzati gazdaságpolitikai célokkal való összefüggésekre, illetőleg ahol tartalmaz, azt mi kifogásoljuk majd a továbbiakban. Nem tartalmaz utalást ez a három törvényjavaslat a piacvédelemre, és nem tartalmaz utalást a magyar tulajdonú piaci részt vevők pozícióinak erősítésére, nem is beszélve az ilyen résztvevői kör kialakításának az elősegítéséről. Ez a hiányosság könnyen vezethet el oda, hogy a magyar pénz- és tőkepiacok szinte korlátlan külföldi uralás alá kerülnek, az országos sorsközösségben é lő tulajdonosi réteg kialakulásának újabb lehetőségétől fosztva meg ezzel a jövő nemzedékét. Hadd mondjam el, hogy számos európai tőzsde, ahol van alkusz, kiköti, hogy csak hazai alkuszokat lehet alkalmazni, ilyen a német is és a francia is, tehát nem ideg en ez a gyakorlat. A kevésbé fejlett európai uniós tagállamok: Finnország, Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália, sőt, még a fejlettebbek is alkalmaznak nemzeti tőkét, hazai befektetőt preferáló, és a külföldi versenyt keretek között tartó elő írásokat. Ezt a Magyar Demokrata Fórum hiányolja ezekből a törvénytervezetekből. A hazai tulajdonú intézmények védelmére ez a törvénytervezet úgy lenne alkalmas, hogy az állami tulajdonban lévő, illetőleg a törvény hatálybalépése előtt már működő társaságo kra vagy az újonnan engedélyért folyamodókhoz képest enyhébb korlátozó előírásokat tartalmazna, vagy pedig a megfelelésre hosszabb határidőt állapítana meg. A pénzintézeti szektorban a nemzeti tulajdonlás esélyeit növelné, ha a külföldiek által csak korlát ozottan megszerezhető ellenőrzési, szövetkezeti formáció működési feltételeit javítanánk. A tervezetekből egyértelműen megállapítható, hogy a kormány még e korlátozott lehetőséggel sem kívánt élni. Többször elmondtam már, ezért ebben a körben nagyon rövid leszek, hogy a törvénytervezetek minőségében bizony nagyon sok a kifogásolható, nagyon sok helyen törvényszövegbe nem illő megfogalmazásokat tartalmaz. Egyet hadd mondjak a hitelintézeti törvényből, és ez a 44. §. A felügyelet engedélyt ad olyan személynek - és ez idézet a törvényből: "aki szakmai hozzáértése, vezetői gyakorlata alapján alkalmas a pénzügyi intézmény független, megbízható, körültekintő irányítására, tevékenysége az intézmény hasznára lesz." Én nem hiszem, hogy a korábbi gyakorlatban nem ilye n nemes célok vezérelték volna a vezetők kiválasztását, a gyakorlat mégis sokszor nem ilyen képet mutatott. Ugyanakkor el kell ismernünk azt, hogy ha ezt a három törvényjavaslatot akár változatlan formában és tartalommal is törvényerőre emelnénk, az állam kiszabadul a pénz- és tőkepiaci szereplőkkel szemben jelenleg nehezen alárendelt szerepéből. A tervezetek szerint az állam által alkalmazható eszközök súlya és ereje ugyanis eléri azokét, amelyekkel a szabályozott területen működő intézmények rendelkeznek. Ez a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint a mindenkori kormánynak is előnyös. Persze, az más kérdés, hogy ezeket az eszközöket az állam milyen színvonalon képes és szándékozik használni. Nem álle fenn annak veszélye, hogy az egyébként egzisztenciáli san kiszolgáltatott, megélhetési gondokkal küszködő tisztviselőt egyegy érintett, jelentős összegek felett diszponáló szervezet vagy személy a későbbiekben befolyásolni tudja? Az összeférhetetlenség alig ellenőrizhető és nagyon könnyen kijátszható szabály ozásán túl nem ártott volna az eszközök alkalmazásáról döntő vagy az azokat alkalmazó államigazgatási dolgozók és az általuk felügyelt területen tevékenykedők jövedelmei között valamilyen arányosságot is felállítani. Az egyes törvénytervezetekről osztom Má di képviselő úrnak azt a véleményét, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletnél a törvénytervezet alapján végzett összevonás bizony nem indokolható azzal, hogy a nemzetközi gyakorlat ezt kikényszerítette, mert a nemzetközi gyakorlatban több példa van arra, hogy külön felügyeletek látják el ezt a tevékenységet. Látszólag az ilyen összevonások mindig valamiféle egyszerűsítést tartalmaznak, a céljuk valamiféle egyszerűsítés. Én nagyon remélem, hogy ez az összevonás nem jár azzal, ami a rossz
