Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 24 (204. szám) - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslat; az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szól... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
598 Ötödsorban a nyilvános forgalomba hozatalnak a szabályait, ami talán az egyik legfeszítőbb vagy legproblémásabb pontja volt a jelenlegi értékpapírpiacnak, ennek a megoldását és törvényi szabályozását is messzemenőleg támogatjuk. (11.30) Az általam elmondott öt elv va gy öt célkitűzés kapcsán nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy a FideszMagyar Polgári Párt minden egyes szabályzási technikával egyetértene, amely ezen szándékok és célok megoldási javaslatait jelenti. Számos dolog nemcsak beépítődött, de számos dolog ki is maradt - mondjuk - a törvényjavaslatból, a piaci szereplők szempontjából, elsősorban az értékpapírpiaci szereplők szempontjából a nominee és vállalatfelvásárlási terület, takeoverszabályzások hiánya jelenthet a későbbiek folyamán problémát. Ez utóbbi, tehát a vállalatfelvásárlásoknál egy körültekintőbb és átfogóbb törvényszabályzás is lenne szükséges, tehát nem csak ebben a törvényben kellene ezt megjelentetni. De mindenképp ez egy olyan terület, amire, azt hiszem, hogy a későbbiek során megoldási javas latokat kell törvényileg is biztosítani. A továbbiakban öt olyan kritikát mondanék, ami a szándékok üdvözlésén túlmenően, azt hiszem, hogy koncepcionális szempontból is fontos és problémás: az értékpapírpiac működése szempontjából. Az univerzális bankrends zer felé haladunk, és ez a cél volt kitűzve. Ennek a pontos mibenléte azért nem érzékelhető, azt hiszem, egyértelműen, a szereplők oldaláról, és ezzel kapcsolatosan van még tisztáznivaló ennek nemcsak az ütemezését, hanem a technikáját illetően is. A banko k beengedése az értékpapírpiacra azért számos problémát vet fel. Mondhatjuk azt, hogy ez egy jelenlegi helyzetnek részben a legitimizálása, hiszen a bankok brókercégei eddig is jelen voltak az értékpapírpiacon, de teljesen más az, hogyha egy bank egy önáll ó jogi személyiségű cégen keresztül van jelen, mint hogyha önmagában, alanyi jogon keresztül. Számos problémát felvet ez a dolog, és nagyon komoly versenyegyenlőtlenség is keletkezik, amelynek a törvényben nyújtott megoldási lehetőségei igazából nem tűnnek megnyugtatónak számunkra. Ugyanis a bank számos olyan többletelőnnyel rendelkezik a piacon, ami a nem banki háttérrel rendelkező értékpapírcégekkel szemben versenyelőnybe juttatja, rajta van a klíringen, rajta van a zsírón, és azontúl pedig, ami problémát jelent igazából, hogy a tőkemegfelelés oldaláról a bankok elkenhetik a kockázatokat, és az egész tőkehátterükre vetíthetik azt, míg az értékpapírpiacnál nagyon kemény és komoly és készpénzes garanciák vannak, és ez nyilvánvalóan versenyhátrányokat jelenth et az utóbbi cégek számára. Tehát a bankoknál nincsen dedikálva az a tőkeháttér, a tőkemegfelelés, ami az értékpapírpiaci cégeknek, akik ezzel foglalkoznak, ezek számára megvan. A második konkrét kifogásunk, hogy nagyon szépek s üdvözlendőek azok a befekt etővédelmi intézkedések és azok a kontrollmechanizmusok, amiket kiépítünk a piacon, de látni kell ennek az árát. Látni kell azt az árat, ami elsősorban abban jelenik meg, hogy a rendkívül erős felügyeleti funkciók mellett, illetve a nagyon komoly költségme chanizmusok mellett a piaci kisszereplők, akik az értékpapírpiacon voltak - hiszen számos kis magyar értékpapírkereskedő cég, brókerház indult 10204060 milliós alaptételekkel , ezek ezeket a követelményeket nem fogják tudni teljesíteni, és ezzel sérül het egy olyan elv, amely egy liberális piacgazdaságban rendkívül jelentős: a piaci elv. Tehát az, hogy megfelelő számú szereplő legyen a piacon, és ne csak 3468 cég, nagy cég és banki háttérrel rendelkező cég uralja a piacot, ami nagyon sok esetben a pi aci mechanizmusok pozitívumait szüntetheti meg esetleg. Tehát ez a törvény a jelenlegi formájában, illetve törvénycsomag a jelenlegi formájában felvetheti azt a veszélyt, hogy egyrészt a nagy értékpapírcégek a banki ágazattal szembeni versenyhátrányból adó dóan piacvesztésen mennek keresztül, és kénytelenek becsatlakozni valamilyen pénzügyi konglomerátumhoz, a kis cégek pedig a piacszabályzási elvek miatt nem
