Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 24 (204. szám) - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslat; az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szól... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
590 kötelezettségek, a feladatok és az ütőképesség tekintetében a fizetésekhez hasonló igényességet nem észlel ünk. Ezért tehát mi az előterjesztést szükségesnek és fontosnak ítéljük meg, de - amint az általam végül is 8 csoportba foglalt kifogásaink igazolják - számos helyen kell tovább módosítani a három testből álló törvényt ahhoz, hogy az a Független Kisgazdapá rt számára - és ezen keresztül természetesen az ország számára is - elfogadható legyen. Köszönöm a türelmüket. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Tardos Márton úr, Szabad Demokraták Szövetsége, szólásra készül Csépe Béla úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Megadom a szót Tardos Márton úrnak. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A szabaddemokraták a három előterjesztett törvényjavaslatot egyértelműen hasznosnak, fontosnak és lényeges kérdésre vonatkozó előrehaladásnak tekintik, és ezért támogatják. Én tulajdonképpen csak a hitelintézetekről szóló törvényhez szeretnék most hozzászólni. Kollégáim a későbbiekben, a vita folyamán el fogják mondani a másik két törvénytervezettel kapcsolatos véleményüket. Az előzőekben a gazdasági bizottság elnökeként, vagy a gazdasági bizottság e kérdésben megbízott szakértőjeként szólaltam föl, és említettem, hogy bankok nélkül, méghozzá egymással versenyző bankok nélkül nincs piacgazdaság, és ezért a bankr endszer kialakulása az elmúlt éveknek a gazdasági élet területén az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb vívmánya. A magántulajdonban lévő bankrendszer kialakulása az igazi vívmány. A versenyző bankok kialakulása lesz az igazi vívmány. De ugyanakkor, amik or tudjuk, hogy szükségünk van bankrendszerre, szükségünk van nem egy, hanem sok egymással versenyző bankra; tudjuk azt is, hogy ez egy olyan tevékenység, amelyet nagyon szigorúan szabályozni kell. A szabályozás problémái közül azonban kettőt meg kell egym ástól különböztetnünk. Vannak olyan kérdések, és én az előzőekben csak ezekről beszéltem, amelyek azzal függnek össze, hogy a bank tulajdonosa viszonylag szerény tőkével nagyon nagy pénzek fölött rendelkezik, nagyon nagy pénzeket mozgat, a betétesek pénzei t mozgatja, és ezért a betétesek védelemre szorulnak. Mivel a bankok nagyon nagy pénzek fölött rendelkeznek, ezért az ország érdekei is megkövetelik a bankrendszer és az egyes bankok stabilitását. Ez a törvény ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, s ezt az üg yet kívánja rendbe hozni. Természetesen egy átalakuló, a központi tervutasításos rendszerből a piacgazdaság felé közeledő, és most már a piacgazdaságot elérő gazdaságban más problémák is adódnak. Nevezetesen az, hogy a tervutasításos rendszerben ugyan volt bank, de nem volt versenyző bankrendszer, nem volt magántulajdon, amely a bankok tevékenységét befolyásolta. Nem utolsó sorban, ez a monobankrendszer egy olyan gazdaságot finanszírozott, amely gazdaság az elszigetelt keleteurópai feltételek között működ ött. Miért mondom ezt így, különleges hangsúllyal? Azért, mert a bankok úgy működnek, hogy hiteleket nyújtanak, és a hitelekért fedezetet kérnek a kamat megfizetése mellett. A hitelek biztosítékát a fedezetek jellemzik. Egy olyan gazdaságban, ahol a bankre ndszer kliensei, a bankrendszer ügyletfelei egy teljesen új struktúrában kell hogy megjelenjenek, mert a régi termelési struktúrájuk, tevékenységi struktúrájuk veszteségessé vagy folytathatatlanná vált. Természetesen a bankrendszer is krízisbe került. Már itt, a parlament nyilvánossága előtt is rámutattam arra, hogy a Magyarországon működő - és 1989ig lényegében állami kézben lévő - üzleti vagyon olyan mértékben zsugorodott össze, hogy az önmagában véve is egy súlyos gazdasági krízis feltételeit teremti me g. A bankrendszerben ez a krízis
