Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 24 (204. szám) - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslat; az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szól... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
591 természetesen még sokkal fokozottabban igaz, hiszen olyan bankok alakultak meg a kétszintű bankrendszer megalakításával, amelynek a föltőkésítése nem volt arányos a tevékenységi körük nagyságával, a hitelezési tevékenységük nagyságával, és amelyeknek a fedezetéül szolgáló - a bankrendszerben szeretnek használni elegáns nyugati szavakat - kollaterálisok értéke pedig ugyanúgy összezsugorodott, mint ahogy összezsugorodott a magyar üzleti tőke általában. Ennek következtében a ba nkrendszer ahogy kialakult, egyúttal rögtön krízisbe is jutott, és így a konszolidációra szükség volt. A bankrendszer, amelynek konszolidálására szükség volt, az egyúttal egy átalakuló, tulajdonviszonyait, vezető struktúráját tekintve egy teljesen új rends zer volt, amelynek nem voltak tradíciói, hiszen a II. világháború előtti magyar bankrendszernek a nyomait sem tudtuk volna fölfedezni az 1980as években, vagy az azt megelőző évtizedekben. Ez magyarázza, hogy azok a kérdések, amelyekről Torgyán Jó zsef itt az előzőekben beszélt, azok érdekes kérdések, de tulajdonképpen nagy részben olyan következményei az átalakulásának, amelyek elkerülhetetlenek. Elkerülhetetlenek azért, mert a bankrendszer tőkefedezeti rendszere összeomlott, és ez nem véletlen, ha nem szükségszerűség. A bankrendszer többszintűségének a kialakulása idején nem lehetett egyszerre minden kérdést úgy szabályozni, hogy ez egyik napról a másik napra rendbe jöjjön. (10.50) És a bankrendszer újonnan kialakult vezető funkcionáriusainak a kivá lasztásában sem lehetett azt biztosítani, hogy azok megint a bankrendszerben szokásos eleganciával, prudensen viselkedjenek minden ügyben. Ezzel nem akarom védeni a bankokat. A bankrendszer átalakulása, a bankrendszerben kialakult jövedelmekben, a bankok s zékházépítési tevékenységében rengeteg olyan dolog van, ami súlyosan kritizálandó, és én evvel a kritikával nemcsak egyetértek, hanem képviselem is, szabaddemokrata barátaimmal együtt. Nyilvánvaló, hogy ezek a hibák azonban az átalakulás időszakában nagyr észt elkerülhetetlenül jelentkeztek, ez az elkerülhetetlenség nem teszi indokolatlanná, hogy szigorú vizsgálatokat folytassunk ezekben az ügyekben, hogy megbüntessük azokat, akik itt súlyos hibákat követtek el, hogy ne engedjük őket a bankrendszerbe vissza térni, és ez nagyon szorosan kapcsolódik már a konkrét témához, amiről most beszélnem kell. Nevezetesen a törvényes szabályozásról. Én úgy ítélem meg, hogy a betétesek védelme, az ország gazdaságának védelme - és ez a különleges helyzet - különlegesen szig orú bankszabályozást követel Magyarországon, és ha kritika illeti meg ezt az előterjesztést, ami ma előttünk van, akkor érdekes módon az a kritika illeti meg, és ezt a bankárok egy része el is mondja, hogy sokkal szigorúbb, mint az a nyugateurópai normák szerint szokásos. Nem ellentétes a nyugateurópai normákkal, annak a rendszernek a jegyében fogalmazódik meg, de inkább szigorú. Mi az a lényeges kérdés, ahol ezt a szigort érvényesíteni kell, és ahol még gondolkodni kell, hogy a tételesen előterjesztett szöveg jóe, vagy nem? Ki lehet bankvezető? Ezt a kérdést a Bankfelügyeletre bízza, vagy nagyrészt a Bankfelügyeletre bízza a törvény. És ez egy zavaros helyzetet teremt. Én azt hiszem, szerencsésebb lenne, hogyha a törvény maga mondaná ki azokat a feltéte leket, amely feltételek mellett a tulajdonos a Bankfelügyeletbe és a bankvezetésbe vezetőket javasolhat, és a Bankfelügyelet joga csak arra korlátozódna, hogy ezeknek a törvényben előírt szabályoknak a betartását biztosítjae az adott bank, vagy nem, a kin evezésekkor. Az, hogy diszkrecionális joga van a Bankfelügyeletnek megállapítani xről vagy yról, hogy ő megfelele, vagy nem felel meg, ez nem látszik igazán szerencsésnek. Lényeges kérdés ebben azonban az, ami összefügg az előző problémával, hogy biztos ítani kell a gazdasági életben általában is, de különleges súllyal a bankrendszerben, hogy azok az emberek, akiket az élet folyamán a bíróságok rajtakaptak, hogy nem a törvényes kereteknek megfelelően gazdálkodtak, visszaéltek a nekik adott jogaikkal, azok ne kezdhessék zavarmentesen egy új bankban a tevékenységüket. A követelmény a bankrendszerben a tisztességes viselkedésre és a törvények betartására az előzőekben elmondottak alapján különlegesen fontos.
