Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 24 (204. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter:
567 sajtó szerint állítólag az Állami Bankfelügyelet is hiába kérte be a szerződést, a Pénzügyminisztérium illetékesei elutasították ezt a kérést. A parlamenti bizottság és az Állami Számvevőszék jelentéseiből ismert, hogy a banknak nem volt megfelelő a tőkeszerkezete. Ezért az Állam i Vagyonkezelő Részvénytársaság a Pénzügyminisztérium stratégiája alapján, halasztott fizetéssel államkötvényeket vásárolt a Pénzügyminisztériumtól, majd 12 milliárd forint tőketartalékot adott át a Budapest Banknak, amelyből a bank megvásárolta az ÁB Rt. tulajdonába került kötvényeket. A bizottság jelentése szerint ennek könyvelési módja eltért a két intézménynél, s ezek közül az egyik sértette a számviteli szabályokat is. A sajtó szerint éppen ezen helyzet feloldására az új tulajdonos 1996 januárjában köz gyűlést hívott össze, amelyen tőkeleszállítást hajtottak végre. A 24 milliárd forint alaptőkét 12 milliárdra csökkentették, és ugyancsak 12 milliárd forint értékű konszolidációs kötvény ekkor került vissza az államkincstárba. A bank privatizációjából tehát az állam lényegében egy fillért sem kapott, viszont többségi tulajdonlását örökre elveszítette, s akkor még nem szóltunk az akkori Állami Fejlesztési Intézet 2,5 milliárd forintot érő székházáról, amelyet a privatizációt közvetlen megelőzően apportáltak a Budapest Bankba. Közgazdász szakértők állítják, bizonyos feltételek mellett ugyan még akkor is megéri eladni egy rosszul vezetett, veszteségeket felhalmozó bankot, ha lényegében az állam fizet a vevőnek. De ilyen megoldás, tisztelt képviselőtársaim, itt s zóba sem jöhetett, hiszen a privatizációt előkészítő - későbbi pénzügyminiszter bankvezér - Bokros Lajos szerint ez a bank és a privatizáció is az ideális mintaképe volt, s talán ezt igazolta alátámasztani a távozó vezetők 15, illetve 10 milliós lelépési d íjazása is. Tisztelt Képviselőtársaim! A napokban vetette fel a kút vize azt a bizonyos hullát. A sajtóban ugyanis már arról is szólnak a hírek, hogy a privatizációs szerződéshez titkos záradékot kapcsoltak, ami úgy rendelkezik, hogy fele részben az állam viseli a bank rossz és kétes követeléseinek következményeit, ami a véletlenek összejátszása folytán éppen a vételárral megegyező érték, 12 milliárd. A hírek azt is tudni vélik, hogy a tőkeátadást vizsgáló bizottság elnöke éppen emiatt mondott le, sőt, azt is, hogy az új tulajdonos ebből már 4 milliárdot érvényesített. Tudjuk, a garanciavállalásra miniszterelnök úr rendkívül érzékeny. Ezért is nem értjük ezzel kapcsolatban, mindeddig miért nem volt tájékoztatás, mert enélkül - a hírek szerint - csak egy bizt os, hogy ezt az állítólag jól működő bankot a Pénzügyminisztérium veszteséggel értékesítette. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az ország több mint 30 százaléka a létminimum környezetében vagy az alatt él, amikor a tavalyi szociálpolitikai megszigorítások eredményeként a költségvetési megtakarítások csak kevéssel haladták meg a 12 milliárd forintot, azt hiszem jogos az az igény, hogy az ország és a parlamenti pártok szeretnének a privatizációs szerződések garanciális kötelezettségvállalásait tekintve tisztá n látni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Medgyessy Péter pénzügyminiszter úrnak. DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Kép viselő Úr! Én azt gondolom, hogy nagyon fontos a pontos információ és a világos beszéd. Én azt hiszem, hogy amit itt elmondott képviselő úr, abban új momentum nem hangzott el, ami a 12 milliárdos történetet illeti. Erről a parlament hosszas vitát folytatot t. Talán érdemén túlmenő vitát is folytatott. Ami viszont a garanciavállalások kérdését illeti, ott két lehetőség van. Ugye, ismeretes a Ház előtt, hogy egy üzleti megállapodás az csak úgy hozható nyilvánosságra, ha a megállapodás minden
