Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám) - A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HORN GYULA miniszterelnök:
474 Megoldást nem kínálnak, hiszen nagyon sokan úgy vetik fel, mintha enne k az országnak, ennek a kormánynak többféle lehetősége lenne. Nincsenek lehetőségeink. Kényszerpályán mozgunk, kényszerpályán vagyunk, és azt tesszük, amit kell. Legyenek szívesek, ezt vegyék figyelembe! El kell mondanom őszintén - a mai vitanap benyomása alapján is - személyes véleményként, hogy azért egy szempontból irigylem az MDFkormányzatot - az akkorit , hogy sokkal jobb és konstruktívabb ellenzéke volt, mint nekünk van. (Moraj az MDF soraiban, nevetés az MSZP soraiban.) Meg kell mondanom önöknek, én ma sem kaptam azokra választ, ami az energiaárak elmulasztott emelését illeti, nem kaptam arra választ, hogy hogyan, miként veszítették el a Valutaalappal, a nemzetközi pénzpiaccal szembeni bizalmat, hogy mi történt 1993ban. Bár Szabó Ivánnal nagyon szívesen megvitatom, hogyha ez... És meg kell mondanom, hogy nem kaptam választ arra vonatkozóan sem: a jogos problémák, a jogos társadalmi, szociális feszültségek, miként oldhatók más módon? Azonkívül, hogy igénylik a további milliárdok tömegét. Természet esen nem megfogalmazva azt, hogy honnan vegyük ezeket a milliárdokat. Én azért köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, koalíciós képviselőknek, kormánytagoknak, független képviselőnek - Zwack Péternek - és másoknak, akik ennek a vitának a normális meneté hez, érvrendszeréhez hozzájárultak. El kell mondanom önöknek, hogy azt nem tudom elfogadni, hogy bárki úgy állítsa be, hogy ez a kormány valamiféle Kánaánt, nagyon csodálatos politikát örökölt. És én nem hoztam volna ma szóba az örökséget. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Negyven évet.) Az elmúlt hónapok során ne azt emlegette volna az ellenzék, az egykori kormány, hogy milyen csodálatos örökséget hagyott ránk. Meg kell mondanom, azt meg végké pp nem tudom elfogadni, hogy olyasfajta beállítás jelenjen meg a közvélemény előtt, mintha ez a kormány tudatosan rossz szándékkal kormányozná az országot. Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, mind a kettőszázhetvenhét koalíciós képviselő nevében ezt visszautasítom. Néhány fontos elvi kérdést azért meg szeretnék említeni, annál inkább is, mivel hiszen Békesi László - és más képviselőtársam a kormánykoalíció padsoraiban - reagált a gazdasági, pénzügyi és egyéb felvetésekre, kritikákra. Nem tudom elfogad ni 1996 őszén sem, amit önök csináltak az előző négy évben, ezt a kommunistázást, ezt az állandó múltba merengést és minden egyebet. (Közbeszólás, zaj az MDF soraiban.) Talán elgondolkozhatnának azon, hogy a nagyobbik koalíciós pártot éppen ebben a hónapb an vették fel a Szocialista Internacionálé teljes jogú tagjai közé. S ha kíváncsiak, tisztelt hölgyeim és uraim, azzal az indoklással, hogy annak a történelmi vállalkozásnak az elismerését fejezik ki ezzel a tagfelvétellel, amelyet a Magyar Szocialista Pár t Magyarországért és a középkeleteurópai térségért vállalt. Azért azt hiszem, ez nem kis dolog. Én megértem például Torgyán Józsefet, és sajnálom, hogy nincs itt. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Én nem sajnálom.) Amikor azt mondotta a Szocinternne l kapcsolatban, hogy ott a bolsevikok között egy napirend előttiben vettem részt. Emberileg én megértem, tudniillik nincs nemzetközi mozgalom vagy szervezet, amely együttműködne a jelenleg Torgyán József vezette Kisgazdapárttal. Politikailag nem értem. Ne m értem amiatt, hogy magyarként - amire olyan gyakran hivatkozik - miért nem örül annak, hogy a Magyar Szocialista Pártot mint kormányzati pártot fölveszik a Szocinternbe. A világ legnagyobb - és egyben leghaladóbb - nemzetközi szervezetébe. (Zúgolódás az ellenzéki padsorokban.) És annak a szervezetnek a tagjai közé, amelynek képviselői többségben vannak, hölgyeim és uraim, az Európa Unióban. Azért ez se semmi, az ország helyzete és szándékai, törekvései szempontjából.
