Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám) - A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
468 azt, amit előttem talán Szabó Iván képviselőtársam mondott, hogy gyönyörű dolog az államh áztartási reformról beszélni, csak annak az egészben való bemutatása ugyanolyan elmaradt állapotban van ezalatt a kormány alatt, mint amilyen elmaradt állapotban volt az előző kormány alatt is. Egészében akkor is dolgoztak rajta a szakemberek, lehet, hogy ma is ugyanazok a szakemberek csiszolják körömreszelővel, de még senki nem látta, legalábbis hivatalos politikai testület erre áldását nem tudta adni. Így pedig a hályogkovács biztonságával történnek az alkotmányellenesnek bizonyuló úgynevezett államháztar tási reformlépések. Ezt mindannyian tudjuk - ne áltassuk egymást! Nem tudunk előbbre jutni addig, amíg az egyik fél csak a másik hibáira építkezik. Nem tudunk addig előbbre jutni, amíg nem ismerjük el egymásnak sem a szándékát, sem a tisztességét, sem az a karva vagy akaratlanul elkövetkezett jó lépéseit. E tekintetben én hajlandó vagyok elismerni, hogy állampolgári jogúvá tenni a gyest, az jó lépés volt, de sose fogom elismerni, hogy a gyed megszüntetése használt az országnak, mert egészen biztos vagyok ben ne, hogy ártott. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg még egy gazdaságpolitikai mondatot. A mai helyzetben nem igazán látható, hogy nem húzódike el a stagnáció. Ez nem az én bölcsességem, a KopintDatorg legutóbbi nyilatkozata. Ez a kétely nem oldódo tt meg ma, amit Békesi miniszter úr mondott, azt mondta, hogy reméljük, hogy jobb lesz, reméljük, hogy nem húzódik el. Remélni lehet, de ez kevés. Bennünk pedig nem az a remény van, hogy nem elkezdődni a tárgyalás a Európai Unióval vagy a NATOval, bennünk az a remény van, hogy el fog kezdődni - hogy témát váltsak és visszautasítsam azt, amit Kovács miniszter úr mondott. Mert ennek az ellenzéknek nem érdeke az, hogy az ország hátramenjen. Igenis érdekünk, hogy előrehaladjunk az integrációban. Attól azonban nagyon félünk tisztelt kormánypárti képviselő hölgyek és urak, hogy ezzel a politikával nem lehet megnyerni azt a népszavazást, aminek NATOügyben és Európai Uniós ügyben neki kell mennünk. Nem elég, hogy a kormány elfogadta, nem elég, hogy az európai inte grációs bizottság látta a kommunikációs stratégiát, azt végig is kell vinni. És nem elég megköszönni a magyar nép áldozatvállalását, annak a százezernek, aki nem született meg, nem is lehet megköszönni, mert nem léteznek, de megkövetni, bocsánatot kérni, é n megteszem a kormánypártok helyett is, mert mint törvényhozó, ha ellenszavazok is, de tettestársa vagyok annak, ami itt történik, mert hozzájárulok ahhoz, hogy úgy tűnjék, demokrácia van még Magyarországon. De mérlegelnünk kell, hogy meddig tehetjük ezt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Szabó György népjóléti miniszter úrnak. SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelő Képviselőház! Bevallom őszintén, arra számítottam, hogy a mai vitanapon sokkal többen fogják majd képviselőtársaim közül - természetesen az ellenzékiek közül - érinteni a jóléti rendszerekkel kapcsolatos problémákat. Ahhoz képest, amire számítottam, nagyon kevés kritika, bírálat hangzott el. Lehet ennek több oka. Az egyik vélelmezhetően az, hogy három politikai vitanapot tartottunk: családpolitikáról, egészségpolitikáról, a nyugdíjügyekről, és volt még törvényalkotás kapcsán is módja mindenkinek ezzel kapcsolatban elmondani a véleményét. De ta lán az is lehet, hogy időközben azok a várakozások, jóslatok, amelyet többen megfogalmaztak ezekkel a törvényalkotási, kormányzati szándékokkal kapcsolatban, nem biztos, hogy bekövetkeztek. Csak egy megjegyzést arra, amit Surján képviselő úr mondott. Hossz as vitát folytattunk a családpolitikai vitanapon azzal kapcsolatban, hogy a családtámogatások és a gyermekvállalási hajlandóság között kimutathatóe bármifajta összefüggés, és senki, ismétlem nemcsak itt, hanem a mögöttes szakértői körből, semmi ilyesmit n em tudott felmutatni, legfeljebb azt, hogy ha új támogatási rendszert vezetek be, akkor a születések számát tudom előrehozni, és ezáltal olyan demográfiai csúcsokat idézek elő, ami később az egész gyermekellátó rendszerben nagyon komoly problémákat okoz.
