Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám) - A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
469 A gyermektámogatásokról csak néhány gondolatot, mert tényleg sokan érintették. Én megismétlem, a gyermekgondozási díjat mélységesen igazságtalannak tartottam. Azért tartottam igazságtalannak, mert ahhoz kötött, hogy vane szolgálati viszonya a szülő nőnek é s kötötte a korábbi keresetéhez. Nem volt elfogadható számomra, vagy egy főiskolát végző szülő, de éppenséggel még munkaviszonnyal nem rendelkező nő nem kap semmit, ugyanakkor egy banktisztviselő hölgy pedig adott esetben, mondjuk, ötvenezer forintot kap u gyanazért a tevékenységért, amit gyermeknevelésnek neveznek. Örülök annak, hogy viszont egy pozitív szóval megemlítette, hogy a helyébe kerül és tényleg majdhogynem alanyi jogon járó gyes, amely munkaviszonyhoz nem kötött és amely a mindenkori nyugdíjminim umhoz igazodva egyfajta valorizált támogatást ad az anyáknak, ez egy pozitív szót ebben a Házban kapott. Ami a Bács megyei nevelőszülők leépítését illeti, hogy erre is reagáljak. Lehetségesnek tartom, sőt, nem vitatom, képviselő úr - bár igaz, most nem fig yel, de talán eljut a mondanivalóm , hogy ez Bács megyében bekövetkezett, de azért hadd mondjak még példákat. Pontosan az ellenkezőjét tapasztaltam számos megyében, hogy konkrétan említsem Nógrád megyét, Szolnok megyét, ahol éppenséggel az ön által is bír ált és gyermeknevelésre alkalmatlan intézményekből viszik ki családi otthonokba és nevelőszülőkhöz a gyerekeket. Tehát ez egy olyan helyi önkormányzati ügy, ahol felismerik, a ráadásul olcsóbb, a működtetés szempontjából is olcsóbb és emberségesebb rendsze r alkalmazásának az előnyeit, ott nem kell kormányzati beavatkozás, lehet építeni a helyi önkormányzati autonómiára. Még egy gondolat, mert nagyonnagyon sok vita folyt a nyugdíjkorhatár emeléséről. Most tulajdonképpen nem említette senki. Senki az égadta világon. Tessenek csak visszaemlékezni, azt mondták, hogy az emberek 90 százaléka ezt nem fogadja el. Nagyon jó volt, hogy politikai vitanapot rendeztünk, nagyon jó volt, hogy hosszasan megvitattuk a törvényt, mert így talán ténylegesen sikerült azt elfoga dtatnunk, hogy egyrészt az a lehetőség állt előttünk, hogy vagy a későbbi években a nyugdíjak folyamatosan csökkenő átlagos színvonalát tovább csökkentjük, és eljutunk oda, hogy a mindenkori nettó keresetek 40 százalékát fogja érni a nyugdíj, vagy újabb já rulékemelést valósítunk meg, ami nyilvánvalóan egy képtelenség, vagy pedig a korhatárt rugalmasan, a szolgálati idő messzemenő figyelembevételével megemeljük. Tessék megnézni, az elfogadott törvény után tulajdonképpen egyetlen egy negatív visszhang, ismétl em, még hozzánk sem, a szakminisztériumhoz sem érkezett be. (16.00) Nem is lehet ezen csodálkozni. 34 éves szolgálati idővel bárki elmehet '97től a jelenlegi törvényes korhatárral nyugdíjba. Tehát, ha azt mondom, hogy bizonyos nyugdíjcsökkentéssel mehet e l 29 év után, 3 év alatt tulajdonképpen 18 százalékos nyugdíjcsökkentést szenved el - ha 3 évvel korábban megy el. Hát 1 évi nyugdíjemelésnek az összegével tulajdonképpen ez kompenzálható. Goromba átmenetet csináltunk? Nem igaz. Én azt hiszem, hogy ma már ezt tulajdonképpen az állampolgárok is látják. És miután a frakciónk rendelkezésére álló időkeret rettenetesen fogyóban van, számomra egy olyan 78 perces időkeretet határoztak meg, hiszen mások is kívánnak szólni. Csak néhány gondolatot valóban a ma legin kább előtérben lévő és a parlamentben a különböző napirend előtti felszólalásokban is gyakran szereplő egészségügyi átalakításnak a kérdésköréről. Én hadd mondjam azt, hogy amikor a magyar egészségügy helyzetével találkoztunk - és a helyzetértékelés az bor zasztó fontos, igaza van Surján képviselő úrnak , akkor előttem megjelent az a bizonyos mindannyiunk által ismert tábla, amit gyakran látunk az út szélén. És egy kék mezőben egy nagy "H" betűt tartalmaz. Ez köztudottan azt jelenti, hogy valahol, nem túl m essze egészségügyi intézmény, jellemzően kórház van. Nos, az egész magyar egészségügyre ez a "H" betű jellemző úgy, mint a hiányoknak, a hiányzó dolgoknak a tömkelege. Mi hiányzik? Elsősorban óriási deficit van a nép egészségügyi állapotával. Ne tessék azt mondani, ez a kormány idézte elő, mert egy népesség egészségi állapotának a romlása
