Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
4267 munkahelyén, beleértve a rádiót és a televíziót, államigazgatásokban, egyéb szervezetekben úgy, hogy teljes jogúnak és embernek érezve magát, nem lesz következménye. H a valaki azt mondja erre, hogy igen, ez már megvan, vitába szállnék vele, mert úgy érzem, hogy ettől még távol vagyunk. Az egyesülési és gyülekezési jog lényegében megvan, szabadon gyakorolhatják, de nagyon fontos a sajtószabadság kérdése, amely valóban, a sajtó általában azt ír, amit akar, ebben szabadság van, de nem tudom, hogy nincse bizonyos irányítás részint a tulajdonban, ugyancsak a rádióban és televízióban a kormány beleszólásában. Általában az a véleményem, hogy a kormánynak ne legyen se sajtója, se rádiója, se televíziója, de a televízió tekintetében az ellenzéknek se legyen, és a rádióra is vonatkozik. Szeretnénk elérni, ugyancsak a békének az alapja, hogy olyan rádió és televízió legyen, amelyik tárgyilagos, tisztességes és etikus. A magyar nép bölcsen tudja kifejteni véleményét, bölcsen tudja megalkotni az ítéletét. Hagyjuk őrá, hogy a hírek és különböző jelentések alapján milyen ítéletet és milyen véleményt formál ki. Nem hiszem, hogy még itt tartunk. A sajtóról azért nem beszélek, mert tulajdo njogi kérdés, és néha pénzkérdés, és aki a sajtót, egy újságot megvesz, annak természetesen szabadságában áll, hogy olyan híreket és olyan tájékoztatást közöljön, ami az ő elképzelésének megfelel. Ugyanakkor megint kérdés az, hogy vajon a gazdagság és a tu lajdonnak egy ilyen méretű mohósága alkalmase arra, hogy a szabad sajtót szabadnak nevezzük. A szociális biztonság talán a legerősebb tényezője az egyetemes kiáltvány 23., 24. és 25. szakaszának, amely hosszú tá von kijelenti, hogy igenis mindenkinek joga van dolgozni, a munkához jogot követelni, legyen illő fizetése, emberhez méltó lakása, egészségügyi ellátása és öregségére nyugodt és biztos élete. Nem mondhatjuk, hogy hazánkban ez már ténykérdés, hiszen az alko tmányjogi vitánál, az alkotmányelőkészítő vitánál is nagy kérdésünk és a Kereszténydemokrata Pártnak jelentős problémája, hogy nem tudtuk teljesen elintézni azt, hogy az alapvető jogokhoz tartozzanak a szociális jogok. Igen, erre sokan azt mondják, hogy n agyon merész az alkotmányban kifejezni azt, hogy mindenkinek joga van a munkához, mert bíróság előtt nem kikényszeríthető. Lehet, viszont ha mindig csak olyan jogokat vennénk be, amik bíróság előtt kikényszeríthetők, akkor nem volna fejlődés országokban, é s nem volna fejlődés gazdaságilag és az emberi jogok vonatkozásában sem. A család intézményét az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványa nemesebben és szebben fejezi ki, mint a jelenlegi 1949. évi XX. törvénycikk, amely egyszerűen, simán, kissé felületesen, könn yedén azt mondja, hogy a család és házasság védelme az alkotmányba beveendő. Ez lényegében – úgy érzem – kicsit bántó is. Sokkal szebb az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványnak az a megállapítása, hogy a család a társadalom természetes alapja, és ez az állam és társadalom által védelemben részesül. Úgy érzem, itt is, nemcsak az alkotmányunkban, hanem talán még a különböző vonatkozásban az intézkedéseinkben a család nem áll olyan központban, mint az 1948. decemberi egyetemes kiáltványban. Itt meg kell jegyeznem valamit, amit az országgyűlési munkámban igyekeztem előmozdítani, meg kell mondanom, nem nagy eredménnyel, de azért nem adom fel a küzdelmet, hogy lényegében ezeknek a jogoknak a gyakorlására és megvédésére igenis a fiatalságot nevelni kell. Magyar Bálint művelődési miniszter úr megtette, hogy egyszer elmentünk az Apáczai Csere János Gimnáziumba, az egyik osztályban az egyik tanár erről már magyarázatot tartott, mintha egy kezdet volna, és örülnék, ha ez általánosan folytatódnék. De miután a véleményem az, hogy amit 10 és 15 éves korban magunkba szívunk, azt a sírba visszük, rendkívül fontosnak tartanám, hogy igenis a fiatalságot az emberi jogok gyakorlatára tanítsák, legalábbis olyan mértékben a figyelmüket erre ráirányítanák, hogy ez olyan fontos jog, hog y enélkül egy ember nem lehet teljes jogú. Bárki, aki véleményét nem tudja elmondani, bárki, aki munkahelyén vagy bármilyen helyen az önkénynek fejet hajt, az abban a pillanatban elvesztette egyéniségét és teljes jogúságát. Csakis teljes jogú és kemény jel legű polgárok tudnak egy országot kulturálisan és gazdaságilag előrevinni. (15.30)
