Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
4268 Ezt szeretném, a másik rész, amit még jobban tanítanának, vagy felhívnák rá az ifjúság figyelmét, hogy másoknak is vannak jogai. Mindazok a borzalmak, amik lejátszódtak a n ácizmusban, a háború alatt, a kommunizmusban, és ma lejátszódnak a volt Jugoszláviában, az mind abból ered, hogy senki, aki legalábbis elköveti az embertelenséget, nem tiszteli a másik polgárnak, embertársainak a jogait. Nagyon sajnálom, hogy az alkotmányb an nem tudtuk az előszóba bevenni, hogy mindenki egymás iránt a felebaráti szeretet szellemében cselekedjen. Meg kell jegyeznem – sajnálom, hogy meg kell jegyeznem – a Szabad Demokraták Szövetségén múlott főleg, hogy ezt nem tudtuk bevenni, s végre kiegyez tünk a francia forradalom jelszavával: szabadság, egyelőség, testvériség szelleme. Ami már közel jár ehhez, de mégsem olyan teljes, hogy az emberek egy pozitív érzéssel vegyék tudomásul, hogy igenis minden ártatlant, minden üldözöttet és minden szegényt me g kell védenem. Lehet, hogy erre nincs alkalma, vagy ha alkalma van, nincs lehetősége, mert az ő élete is veszélyben van. De ugyanakkor legalább a gondolatában maradjon meg, hogy igenis nekem ezt meg kellett volna tennem! Enélkül sehol a világon béke, seho l a társadalmi egyetértés nem alakulhat ki. És úgy érzem, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványának napja ráhívná az ifjúság figyelmét, ha több gondot fordítanánk erre, hogy igenis az embertársainkkal szemben emberként viselkedjünk. Meg kell jegyeznem m ég, és fontosnak tartom a kisebbségi jogokat azért, mert amikor az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványát tudósok, filozófusok, politikusok, hívők, ateisták, szocialisták, konzervatívok, mind, akik akkor összejöttek 45ben e közgyűlésben, valami nagy átélt érz éssel fogalmazták meg, hogy valóban a békéhez hozzájárulnak. Ebben nincs szó a nemzeti kisebbségi jogokról. Nem azért, mintha elfeledkeztek volna, nem, azért nincs, mert azt hitték, hogyha minden ember gyakorolhatja azt a jogát, hogy ő a nemzeti öntudatát megőrizheti, vallását gyakorolhatja, anyanyelvét használhatja, kultúráját ápolhatja, részt vehet a közéletben, nem utolsó sorban a politikai életben a maga közösségében, azt hitték akkor, hogy ennek a jognak az alapján gyakorolhatják. Nem, negyvenöt év kel lett, amíg végre az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1993ban megalkotta a nemzeti kisebbségre vonatkozó határozatát, amelynek a feltételeit előbb elmondottam. Igen tisztelt Országgyűlés! Szeretném, ha minden évben módja volna az Országgyűlésnek, akár az Orszá ggyűlés elnöke, vagy alelnökei, vagy bárkik ezen a napon megemlékeznének ezekről a jogokról azért, mert ezeknek a gyakorlása, ezeknek az érvényesülése nélkül nem alakulhat ki demokrácia, és nem alakulhat ki egymásnak a megbecsülése. Mi egy új korszakban va gyunk. Olyan korszakban, aminek az elején vagyunk. Meggyőződésem, hogyha erőfeszítést teszünk, nem csak a politikai ellentétekre, nem csak a politikai vitákra, s a nagyon fontos szociális kérdésekre, szociális biztonságra – mindnyájan tudjuk, hogy hiába va n szabadság, ha valaki nélkülöz, akinek nincs meg a mindennapi falatja, nem tudja kifizetni számláját, gyógyszerét, hiába beszélek szabadságról, a nélkülözés elveszi az ember életét és létezéssé fokozódik. De mégis el kell kezdenünk és szükséges megkezdenü nk azt, legalábbis az ifjúságnál, hogy olyan generációt neveljünk ki, hogy az emberi jogi gyakorlatával teljes jogú polgár lesz, s a másoknak a megsegítésével, védelmével emberré alakul. Kérem ennek a hozzájárulását, és örülnék, ha a következő években az E mberi Jogok Egyetemes Kiáltványáról ebben a szellemben emlékeznénk meg. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, mindnyájunk véleményét tolmácsolom, amikor megköszönöm Varga László képviselőtársunknak, hogy az emberi jogo k napján megemlékezett az emberi jogok egyetemes nyilatkozatáról. Nyilván interpretációját és a hazai viszonyokra vetítését tekintve lennének vitáink vele, de ettől függetlenül maga a gondolat úgy hiszem mindenképpen elismerésre méltó, és azt hiszem, hogy érdemes lenne azt a javaslatát is megfontolni, hogy december 10én, hogyha az Országgyűlés ülésezik, akkor röviden megemlékezzünk az emberi jogok napjáról. Annyit szabadjon még elmondani, hogy azért az országban ezen a napon több tudományos tanácskozás fog lalkozik most már visszatérően a témával. De ez egy olyan ügy, amire tényleg azt
