Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
4228 ELNÖK (dr. Gál Zol tán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, SZDSZ, és jelzem, hogy több képviselőtársunk egyelőre nem jelezte hozzászólási szándékát. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Elnök Úr! Igen tisztelt Ház! Képviselőtársaim itt már kifejtették, a z államtitkár úr bevezető szavaiban is hallottuk, hogy jelentős törvény módosításáról van szó, s a magyar társadalom életében, a magyar gazdasági szereplők életében valóban fontos, hogy a csődtörvény mit mond, mit ír elő, hogyan hajtja végre a csődeljárást . Öröm számomra, hogy Szabad György képviselő úr után beszélek, mert én is történelmileg szeretném az állításomat megalapozni. Való igaz, hogy a XIX. század magyar piaci fejlődésének egy nem jelentéktelen, hanem fontos eseménye volt, és a változások is fon tos eseményt jelentettek ebben a vonatkozásban, hogy csődtörvényt fogadott el az ország, az Országgyűlés. De fel szeretném hívni az önök figyelmét arra, hogy mit is jelent az a szó, honnan ered ez a szó, hogy csőd. Mindenki a krízist, az összeomlást azonos ítja vele, holott nem erről van szó. A szó eredete a csődületből keletkezett. Miért keletkezett csődület, és miért lett a csődületből ez a rövidített fogalom, hogy csőd? Csődület azért keletkezett, mert volt egy tönkremenőben lévő, fizetésképtelen, mai sza vakkal és korszerűen megnevezve, likviditási problémákkal küzdő vállalat, amelynek a hitelezői, szállítói bajban voltak, mert nem kapták meg a pénzüket. S akkor odamentek a kapu elé, és verték a kaput, hogy most már tessék beengedni bennünket, és tessék el intézni a számlával kapcsolatos dolgokat. Ez volt az a csődület, amiből ez a fogalom kialakult. Való igaz, hogy előfordul a legjobban szervezett piacgazdaságban is, hogy valakinek likviditási gondja van és nem tud fizetni, és ezekre a kérdésekre törvé nyes szabályozást kell előírni. Mi is a törvényes szabályozás feladata? – kell fölvesse a képviselő, aki ebben a kérdésben szavazni fog, és egy törvénymódosítást vagy egy új törvény szövegét, normaszövegét fogadja el. Számomra egyértelmű, és erről meg szer etném önöket győzni, és ezt szeretném, hogyha a magyar társadalom és a gazdasági élet szereplői is minél világosabban a saját számukra megfogalmazzák, hogy a csődtörvény nem azért fontos, vagy nem elsősorban azért fontos, mert leírja, hogy ilyenkor mit kel l csinálni, ha valaki nem képes fizetni, és a törvény hogy jár el, hanem hogy a törvény olyan feltételeket szabjon, amely elrettenti a gazdasági szereplőket attól, hogy szerződéseket írjanak alá, amelyeket nem tudnak fizetni, amelyeket nem tudnak betartani . A csődtörvény nem arra jó, és nem az az öröm, ha végelszámolás keletkezik, ha a csődtörvényt végrehajtják és valakit fölszámolnak, hanem az a jó, ha a csődtörvény fenyegetettsége hoz létre olyan helyzetet, hogy meggondolják a felek, amikor szerződést köt nek egymással, és a szerződésekben tisztességes, biztonságosan kezelhető feltételeket vállalnak. Szabad György példáját idézve én is történelmi példákat fogok mondani, és először nem folytatom a XIX. századi történetet, hanem a XX. század majdnem legvégérő l veszek csak két példát. Az egyik eset, amiről eddig még nem esett szó, de talán többen emlékeznek rá, hogy a csődtörvény a piacgazdaság kádári korszakban való megteremtésének időszakában egy ilyen varázsszó volt, és mindenki azt várta, hogy a csődtörvény től fogják megtanulni a magyar állami vállalatok s a magyar szövetkezetek, hogy a piacban hogy kell viselkedni. De a csődtörvény nem erre való. A csődtörvény ezt a kényszert tudja létrehozni, és a kényszer hatására kell hogy kialakuljon az az üzleti szelle m, aminek az alapján az üzleti társak, az üzleti vetélytársak, az üzletfelek egymással a törvényes keretek között tisztességesen, egymás érdekeit figyelembe véve járnak el. Ennek az a furcsa következménye, hogy '68tól remélt csődtörvénynek a 70es évek vé gén való bevezetése nem hozott olyan csodát, mint amilyen csodát ettől vártak, hiszen az állami vállalatok és a közel állami státusban lévő nagy szövetkezetek viselkedését a csődtörvény egyedül nem oldotta meg, és nem is oldhatta meg. (12.10)
