Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP):
4223 és az azzal kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok és jogirodalmi fejtegetések fényében tovább kell fejleszten i. A csődjog esetében azonban már túlságosan gyakoriaknak ítéljük a változásokat, az évenkénti módosítások instabillá teszik a piacgazdaság szereplőinek jogi helyzetét. Azért a jelenlegi módosítás során az eddiginél eredményesebben kell törekedni a jogbizt onság megteremtésére. A csőd – magában – elsősorban közgazdasági és nem jogi fogalom, amelynek lényege, hogy valamely személy, szervezet fizetési kötelezettségeinek nem képes eleget tenni és követelés esedékességének vállalásakor nem tud fizetni. A csődjog ezt a gazdasági helyzetet nem kívánatosnak ítéli meg, ezért elrendeli annak törvényes útra terelését. A csődjog tehát jelenti egyrészt a fizetőképtelenség meghatározását, a nem fizetés jogkövetkezményeinek megállapítását – ez az úgynevezett anyagi csődjog . Másrészt jelenti az ezzel kapcsolatos jogi eljárást, amelynek célja a hitelezők követelésének kiegyenlítése – ez az alaki csődjog. Ez az eljárás a csődtörvény szerint egyértelműen nem peres eljárás. A csődhelyzettel, kapcsolatos eljárások három csoportba sorolhatók: csődeljárás, felszámolási eljárás és végelszámolás. E nem peres eljárások gyors lefolytatását szolgálják azok a rendelkezések, amelyek értelmében a csőd- és a végelszámolási eljárásban felfüggesztésnek, félbeszakadásnak és szünetelésnek nincs helye. A felszámolási eljárásban pedig félbeszakadásra nincs lehetőség. A jelenlegi módosítás nem azonos mértékben és mélységben érinti a csődtörvény különböző fejezeteit, az abban szabályozott három eljárást. A Független Kisgazdapárt minden olyan jogszabá lyi módosítást támogat és támogatott, amelyek a gazdasági folyamatok áttekinthetőbbé és rugalmasabbá tételére irányulnak. Ebben a körben – tehát a csődeljárások körében is – követelmény a gyorsítás, a hatékonyság fokozása. Ezzel szemben a tervezett módosít ások nem minden vonatkozásban felelnek meg a fentieknek, mert a csődfelszámolási ügyekben a gyakorlatban legtöbbször felmerült, tehát a tipikusan előforduló problémákat nem, vagy nem kellő mértékben vette figyelembe, és azok felszámolására, megelőzésére ne m tartalmaz rendelkezéseket. Nincs tekintettel arra – többek között – , hogy az adós cégek köre jelentős mértékében átalakult. A bírósági statisztikák szerint az évekkel ezelőtt indult felszámolások a legtöbb esetben olyan adósok ellen irányulnak, akik vagy onnal nem rendelkeznek. Ezzel szemben a jelenlegi időszakban a felszámolás alá kerülő cégek mintegy 8590 százaléka úgynevezett "üres" vagy fantomcég. Az ezekben a cégekben kapcsolatos felszámolási eljárás – a felszámolók részére – olyan tö bblet munkaterhet és meg nem térülő többletkiadást jelent, amely véleményünk szerint több felszámoló cég jövőbeni működését terheli és teszi lehetetlenné. Ez a tény igazolja azokat az adatokat is, amelyek szerint ilyen fantomcégek egyszerűsített felszámolá s alapján szűnnek meg. A tervezet ezt a problémát figyelmen kívül hagyja, ezekre vonatkozóan a javaslat nem tartalmaz semmilyen megoldást. Az ezzel kapcsolatos joghézag tehát változatlanul fennmarad, mivel idevonatkozóan a korábbi jogszabályok sem tartalma znak rendelkezéseket. A fentiekkel szorosan összefügg a következő probléma is. A tervezet a felszámoló tevékenységével szemben az eddiginél fokozottabb követelményeket támaszt, jelentős mértékben növekszik a felszámolói munka, az ezzel együtt járó felelőss ég. Ezzel szemben azonban nem találunk megfelelő anyagi elismerést, vagyis a felszámolási tevékenység növekedésével egyidejűleg és párhuzamosan nem kerül sor a felszámoló megfelelő anyagi ösztönzésére. A törvénytervezetben számos helyen szerepel az a megfo galmazás, hogy "a felszámoló feladata" vagy 'a felszámoló kötelessége'. Azokban az esetekben azonban, amikor az érintett gazdálkodószervezetek megfelelő vagyonnal nem rendelkeznek, úgy a felszámoló saját költségére kénytelen lefolytatni az eljárás egy rész ét. Ilyen volt például a gyakorlatban a környezetvédelemmel kapcsolatos felmérések finanszírozása, amikor is a felszámolást követő bíróság az adós helyett a felszámolót kötelezte a költségek viselésére.
