Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSIKAI ZSOLT (SZDSZ):
4197 hogyha ebbe nem száll be az a hitelező, aki már kicsit elvesztette a bizalmát, akkor nem fogja élvezni az ebb ől adódó esetleges előnyöket. Ha nem fog beszállni, akkor bekövetkezik az a helyzet, hogy a törvénytervezet hiába várja el a felszámolók anyagi gyarapodását ettől, hiszen ugyanúgy nem történik meg ez a befizetés, mint ahogy eddig sem. Végül ezzel kapcsolat ban megjegyezzük még, hogy az 1000 forintos minimumösszeg és a 100 ezer forintos korlát is vitára adhat majd okot. A kishitelezőket ez kedvezőtlenül érintheti, végül az államot is, hiszen a 100 ezer forint önmagában nem sok, de amennyi eset van, ahol az ál lam az egyik hitelező, bizony tetemes összegre, tetemes kiadásra kell majd számítani. A vitában végül az az álláspont győzedelmeskedett, hogy a téma pontosságára tekintettel – és arra, hogy a törvénytervezet több kérdést korrekt módon igyekszik rendezni – , a bizottság a kormánypárti képviselők igen szavazatával, az ellenzéki képviselők hét tartózkodásával általános vitára alkalmasnak tartotta a tervezetet. Rajtunk múlik, képviselőtársaim, hogy az itt számon tartott eltérő érdekeket, a törvénytervezet fogyat ékosságait az általános és részletes vitában igyekezzünk kijavítani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. A költségvetési bizottság előre jelzett előadója nincs az ülésteremben, kérde zem, hogy a bizottság álláspontját kívánjáke ismertetni? Jelzés nem érkezett. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. A házbizottság ajánlása szerint, az első körben a frakciók nevében először felszólalók részére 15 perc , a második, illetőleg harmadik kormánypárti felszólaló részére 10 perc áll rendelkezésre. Az első körben kétperces felszólalásra nem kerül sor. Az előzetes jelzések alapján elsőként megadom a szót Csikai Zsolt úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képvise lőjének, szólásra készül dr. Torgyán József úr, Független Kisgazdapárt. DR. CSIKAI ZSOLT (SZDSZ) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvénymódosítás kapcsán három dologról szeretnék beszélni. A törvénnyel szemben t ámasztott elvárásokról és a módosítás indokoltságáról, a módosítás néhány tartalmi eleméről és ezzel párhuzamosan olyan problémákról, amit nem old meg a mostani módosítás sem. Az Országgyűlés 1991 szeptemberében fogadta el a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvényt. Az új szabályozás indokai és a vele szemben támasztott elvárások a következőkben foglalhatók össze. A korábbi jogszabály gyakorlati alkalmazása sorá n szerzett tapasztalatokat a jogalkotás szintjén is érvényesíteni kellett. Külön kellett választani a fizetésképtelenség esetén követendő eljárástól a jogutód nélküli megszűnés egyéb formáinál érvényesülő szabályokat, a nyugateurópai országok gyakorlatába n meghonosodott előzetes eljárásoknak megfelelő, olyan szabályozást kellett bevezetni, amely lehetőséget biztosít az átmeneti gazdasági nehézségekkel küszködő gazdálkodószervezetek reorganizációjához a felszámolás elkerülése érdekében, és a jogi szabályozá sba a hitelezői érdekek védelmét fokozottabban szolgáló garanciarendszert kellett beépíteni, és olyan szabályokat, amelyek az egész eljárás gyorsítását célozzák. A csődtörvény hatálybalépését követően azonban viszonylag rövid idő alatt kiderült, hogy a tör vény korrekciókra szorul. A törvény módosítását elsősorban a nemzetgazdaságra gyakorolt negatív hatásai – többek között a csődhullám – indokolták. Az 1993. évi LXXXI. törvénnyel történő módosítás teljesen újraszabályozta a csődeljárásra vonatkozó korábbi rendelkezéseket. Az 1993. évi módosítás több, a hitelezők érdekeit fokozottabban védő rendelkezést is bevezetett. A módosítás óta eltelt három év tapasztalatai azonban egyértelműen bizonyítják, hogy még vannak megoldatlan problémák, amelyeket a törvény nem szabályoz
