Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DEMETER ERVIN (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
4180 Én is köszönöm. Megadom a szót Demeter Ervin úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DEMETER ERVIN (MDF) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tény és való, többe n úgy látjuk, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat által készített anyagok és a parlament közötti információáramlás területén mindenféleképpen javítandó feladataink vannak. Egy vizsgálóbizottság működése során többen úgy ítéltük meg – nem kizárólag a bizottsá g elnöke – , hogy a bizottság nem kapta meg azokat az információkat, amit egy kormányhatározat és amit egy parlamenti vizsgálóbizottság jogosan elvárna, ezért részben osztom Lányi képviselőtársam felvetését. Természetesen van más módja is a nemzetbiztonsági szolgálatok által szerzett információk megismerésének, illetve parlamenti ellenőrzésének, erre létezik egy parlamenti bizottság, amelynek ez a feladata. Én abban a helyzetben vagyok, hogy ennek a bizottságnak a tagjaként is mondhatom önöknek, hogy ezen a területen is nagyon sok tanulnivalónk és csiszolnivalónk van, mert nem alakult ki még egyértelműen, hogy melyek azok az információk, amit az a bizottság, amelyik a parlament nevében az ellenőrzést gyakorolja, megkaphatja. Nem vagyok ebben a kérdésben sem e gyedül, aki úgy gondolom, hogy a jelenlegi renden van javítanivaló annak érdekében, hogy a parlament ezt a szerepét egyre hatékonyabban és jobban tudja gyakorolni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is kös zönöm. Úgy tűnik, hogy több frakció nem kíván reagálni a napirend előttire. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Megadom a szót. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor NagyJugoszlávia felbomlása után a véres polgárháború árnyéka ráterült a délkeleteurópai térségre, akkor megrendülni látszott az a hit, hogy ebben a térségben – és úgy általában itt KeletEurópában – valaha is létre tude jönni az az állapot, amikor az itt élő nemzetiségek, etnikumok, országok egymást megbecsülve, egymást tiszteletben tartva, békében és demokráciában tudnak élni. Ez a hit megrendült, hiszen egy olyan polgárháború alakult ki a délszláv térsé gben, amelynek sajnos jellemzője lett például a srebrenicai tömegsír is, amelyet abba a sorba tud most már elhelyezni a történelem, amelyben a katini tömegsírok vagy a II. világháború több borzalma van, és ilyen körülmények között nyilván a magyar közvélem ény is aggódott ezekért a dolgokért, és várta a nemzetközi közösség segítségét, ami végül is elérkezett, és ebben Magyarország is – csekély erővel, de igenis komoly formában – részt tudott venni. Ezt mi magunk is támogattuk, és támogatjuk a további részvét elt is. Én úgy vélem, hogy Hemingwaynek az a halhatatlan mondása, ami a II. világháború előtti spanyol polgárháborúval kapcsolatban hangzott el, hogy kiért szól a harang, s a felelet rá, hogy érted szól. Ezt ide is lehetett vonatkoztatni, és még mindig is lehet vonatkoztatni, bárhol ilyen dolgok történnek, akkor azok nemcsak az ott élő embereket érintik, hanem a világ bármely táján, de különösen a szomszédban élő embereket. Nyilván a jugoszláv polgárháború eseményei magyar szempontból voltak mindig fontosak , a magyar kisebbségért aggódtunk. Továbbra is aggódunk a magyar kisebbség sorsáért, aggódunk Boszniának a demokratikus kibontakozásáért, de a legújabb események alapján aggódunk a KisJugoszláviában történtek miatt is. Ismeretes, hogy most már több mint h úsz napja tüntetnek Belgrádban, KisJugoszlávia több városában, ehhez a tüntetéshez a tegnapi napon a magyarok is csatlakoztak, a vajdasági magyar szövetség aktivistái részt vettek, sőt részt vett Kasza József szabadkai polgármester személyesen is.
