Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 10 (236. szám) - A Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló, Temesvárott 1996. szeptember 16-án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
4027 állampolgárságú románság között, mert valóba n a megbékélés dolgában egyébként ott, Románián belül is jelentős lépéseket kell tenni. Az idő haladtával nem szeretnék hosszas elemzésbe belemenni abba, hogy ez a szerződés mennyiben tér el a többi szerződéstől. Összefoglalóan hadd mondjam azt, hogy az er eje, a benne szereplő állítmányok megfogalmazása sokkal többször él a lehetőséggel, mint a tényszerű kijelentéssel. Nagyon gyakran csak megvizsgálást ígér a megvalósítás helyett. Ez gyöngébb, mint általában a többi alapszerződés. Az asszimiláció dolgában p éldául minden alapszerződés, amit szomszédainkkal kötöttünk, tartalmaz bizonyos fékeket, a román alapszerződés is tartalmaz ilyen féket. De a féket egy kicsit beszűkíti akkor, amikor azt mondja, hogy a lakossági arányok megváltoztatását a kisebbségi jogok kifejezett sérelmére nem lehet elvégezni. De ha gazdasági csomagba kerül be egy olyan hatás, amely megváltoztatja a lakosság területi összetételét, akkor már ez a szerződés nem jelent védelmet. Ez csak egy kis példa arra, hogy ez a szerződés bizony aláment annak a szintnek, amelyet a szlovákmagyar alapszerződés meghúzott, és amellyel mi, ellenzékiek természetesen nem voltunk megelégedve. Szólnom kell viszont arról, hogy miért van szükség a magyarromán viszonylatban bizalomerősítő intézkedésekre román olda lról. Nagyon sok szép szerződés köttetett. 78 éve, december elsején született meg az a gyulafehérvári nyilatkozat, amelyet szoktunk gyakran idézni, érdemes is. Amelyet valójában az az erő hozott létre, amely ma kormányon van Romániában. A III. pontjának 1. pontja így szól: “Teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népeknek, minden nép saját nyelvén tanulhat, igazgathatja magát és bíráskodhat, és minden nép jogot kap a törvény alkotta testületekben és az ország kormányzásában való képvisele te lélekszámának arányában." Ez a gondolat némileg más megfogalmazással egy évvel később belekerült abba a békeszerződésbe, amelyet tehát 77 évvel ezelőtt – éppen tegnap volt az évfordulója – 1919. december 9én köttetett meg, és amely ugyancsak biztosítot ta az anyanyelv használatának a jogát még a közéletben is. Még arról is intézkedett, hogy azon román állampolgárok, akik nem bírják a román nyelvet, azok számára fordítási lehetőséget kell biztosítani minden fórumon. Ismerve az azóta eltelt időszakot – pél dául ez a békeszerződés sem teljesült – , a románmagyar viszonylatban tehát garanciákra és bizalomerősítő intézkedésekre van szükség. Örömmel szeretném nyugtázni, hogy egy bizalomerősítő pont máris bekövetkezett: az újkori Románia történetében először ford ult elő, hogy szervezett, politikai magyar erő a román kormány részesévé vált. Ez az a pont, amely megváltoztatja a körülményeket, és ez már nem ígéret, ez lényegileg akár a mai napon is tényként követhető vagy fogadható el. Nem változtatja meg ez azonban a jelen alapszerződés megkötésekor fennálló kételyeket, de megszülethet a remény. Mi, kereszténydemokraták, szeretnénk úgy fogalmazni, hogy ezt a reményt bizalommá kívánjuk alakítani, ehhez a bizalomhoz azonban a román fél részéről további lépésekre van sz ükség. Nagyon jók voltak az államelnök úr ígéretei, nyilatkozatai. Biztatóak voltak a külügyminiszter úr szavai is. Még egyszer mondom, mindössze arra lett volna szükség, hogy ezek az ígéretek elinduljanak a tényleges megvalósítás útján. Nagyon lényegesnek tartjuk tehát azt, hogy Romániában demokratikus erők alkotják a kormányt. Számunkra – kereszténydemokraták számára – különösen örvendetes, hiszen a vezető román kormánypárt, a testvérpártunk, évek óta együtt dolgozunk velük a nemzetközi szervezetekben, jó l ismerjük erényeiket, ismerjük korlátaikat. is. Mindenkinek megvannak a maguk korlátai, de ez a kereszténydemokrácia iránt elkötelezett román vezetés soha eddig nem tapasztalt távlatokat nyit meg a magyarromán kapcsolatok történetében. Mi a teendő a jele n helyzetben? Függetlenül ettől az egész alapszerződési ratifikációs problémától. Tudom, hogy a román kormánypárt – tehát a nemzeti parasztpártra, a
