Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
3939 működnek Magyarországon vagy több tízezer taggal rendelkeznek , tehát elég jelentős súlyt képviselnek a magyar társadalomban. Ugyanakkor hallanunk kell esetekről, amikor bizonyos felekezetek nehezen jutnak ingatlanokhoz még saját pénzükért is, vagy nehezebben tudnak megszerezni építési engedélyeket, olykor elég nehez en érthető indokokkal kell szembesülniük. Tehát úgy gondolom, hogy méltányos lenne, hogyha a rendszerváltás utáni új magyar alkotmány tartalmazná ezt a nagyon fontos jogelvet. Itt meg kell említeni, és hadd utaljak e tekintetben egy 1993. évi alkotmánybíró sági határozatra, a 4/1993as februári alkotmánybírósági határozatra, amely a személyek közötti egyenlőség elvéből levezethetőnek tartja a felekezeti egyenlőséget, de hát meglehetősen áttételes bizonyítási eljárást igényel ez. Kívánatos, hogy direkt jelenj en meg ez a pontos jogelv az alkotmányban. Összefoglalván: egyrészt úgy gondolom, hogy a gyakorlati tapasztalat is azt mutatja, hogy nem árt figyelemfelkeltésül, emlékeztetőül és megfelelő súlyt adva ennek a fontos jogelvnek, alkotmányban is rögzíteni a fe lekezeti egyenlőséget, másrészt ez egy méltó kárpótlás volna azoknak a felekezeteknek, akik számos jogfosztottságot, szenvedést kellett hogy elviseljenek a hitükért évtizedeken át, és talán egy ilyen mindössze erkölcsi kárpótlás megilleti őket. (16.00) Én azt hiszem, hogy semmiképpen sem kell itt gondolni valami erőszakos egyenlősítésre, hiszen akkor is, amikor egyházak bizonyos fontos kérdésekben véleményt mondanak, akkor azon túl, hogy illő esetleg az őket érintő döntések előtt mindannyiukat megkérdezni, én teljesen természetesnek vélem, hogy a beérkezett véleményeket a társadalmi súlyuk alapján lehet figyelembe venni és rangsorolni. És természetesen vannak különbségek személyek között, vannak különbségek kisebbségek között, és vannak különbségek egyházak között is, ami vitathatatlan, és semmiféle erőszakos egyenlősítési szándék nem támogatható. Nem erről van itt szó azonban. Úgy gondolom, hogy ennek a fontos jogelvnek az alkotmányban való rögzítése egy olyan történelmi folyamatnak a méltó betetőzése lenne , egy olyan kiérlelt polgári hagyomány gyümölcsét teremthetné meg ez az új alkotmány, amire, azt hiszem, hogy méltán lehetne büszke a magyar parlament. Köszönöm szíves figyelmüket. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Iványi Tamás képviselő ú r felszólalását. Megkérdezem, hogy ki kíván még felszólalni a vita e szakaszában? Jelentkező nincs, a vita e szakaszát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Most megnyitom a következő vitaszakaszt az ajánlás 2325. számú pontjaiban lévő módosító javaslatok alapj án. Megkérdezem, kíváne valaki szólni a vita e szakaszában? Salamon képviselő úr, kérem, hogy a saját mikrofonját szíveskedjék használni. Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, független. DR. SALAMON LÁSZLÓ (független) : Köszönöm a szót, elnö k asszony. Az ajánlás 23. pontjában foglalt módosító indítványom tekintetében szeretnék egy ajánló mondatot mondani. Ez a koncepcióelem a törvényalkotás rendjével kapcsolatos szabályt tartalmaz. A koncepcióban eredetileg ugyanis úgy szólt a szabály, hogy a törvényalkotási tárgyak tekintetében ki kell nyilvánítani, hogy az Országgyűlés saját kizárólagos törvényalkotási jogkörét még rendkívüli helyzetben sem ruházhatja át más állami szervezetre. Észleltem, hogy ez az eredeti koncepcióelem ellentétes az ugyanc sak alkotmánykoncepcióban szereplő rendkívüli helyzetekre vonatkozó szabályozási koncepció részleteivel, kollízió áll fenn, és ennek a feloldása miatt terjesztettem elő azt a módosító javaslatot, amely itt most a 23. pontban végső formájában önök előtt áll . Ugyanis arról van szó, hogy rendkívüli helyzetben az alkotmánykoncepció éppen hogy lehetővé tenné, hogy abban az esetben, ha az Országgyűlés
