Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ):
3938 Azt hiszem, hogy a z izraeliták jogfosztásáról nem sok újat tudnánk itt elmondani, és meg kell említeni azt is, hogy a kis felekezeteket ez a rendszer nemes egyszerűséggel rendőrségi ügyként kezelte, tehát itt ebben a folyamatban egy komoly törés történt. Éppen ezért volt ig en nagy jelentőségű az 1947. évi XXXIII. törvénycikk, amely a bevett és elismert vallásfelekezetek között az elismert vallásfelekezetek hátrányára fennálló különbségek megszüntetéséről született, és kimondta, hogy a törvényből vagy más jogszabályból eredő mindazokat a különbségeket – amelyek a bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetek jogállása között az elismert vallásfelekezetek hátrányára fennállnak – meg kell szüntetni. Érdemes egy pillantást vetni az indoklásra, amely elmondja, hogy miért vált szükségszerűvé ez a lépés, miért kellett az 1895ös törvényt megújítani, miért vált ez korszerűtlenné. Az indoklás szerint azért, mert egyfelől éles határt vont az állam védelme és főfelügyelete alatt álló felekezetek és ezt a védelmet nem élvező vallási társulatok, vallási egyesülések között. Másfelől az állami védelemben részesülő vallásfelekezetek között is rangsorol, és nem biztosítja az elismert felekezeteknek az államhoz való viszonyában ugyanazt a jogi helyzetet, mint ami a bevett felekezeteket ille ti meg. És még egy mondat az indoklásból, hogy: "Egyes felekezeteknek nagyobb jogvédelemben való részesítése jogos aggodalmat kelthet a külföldi demokráciákban a magyar államhatalom, illetve a magyar törvényhozás demokratikus felfogása és a demokratikus ál lamberendezkedés megvalósítása tekintetében…" – valamint utal még később arra, hogy a különböző mértékkel való mérés gyakorlatának a megszüntetése mindenképpen fontos feladata ennek az 1947. évi XXXIII. törvénycikknek. Tudjuk jól, hogy a '40es évek utáni évtizedek ismét törést jelentettek ebben a fejlődésben, és az egyházak történelmi vagy kisebb léptékű múltjára való tekintet nélkül minden vallásfelekezetet komoly jogsérelem ért, és el kell itt ugyanakkor mondani azt is, hogy az egyformán üldözött és megh urcolt egyházak között is voltak a kisebbségeknek – hiszen tekinthettük ekkor a vallásokat elnyomott kisebbségnek – , ezen belül is voltak a kisebbségeknek kisebbségei, akiket még fokozottabban érintettek ezek a hátrányok. Nagy jelentőségű a rendszerváltás időszakában megszületett 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról, amely tulajdonképpen mindmáig, mondhatnánk megnyugtató módon, rendezi ezt a kérdést. Akár mondhatnánk, hogy itt "megálljunk, mert itt van már a K ánaán", azonban a rendszerváltás óta eltelt 6 év azt bizonyítja, hogy ezt a kérdést feszegetni mégsem fölösleges, hiszen számos gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a magyar jogalkalmazást, a mindenkori kormányok gyakorlatát nem itatta át a felekezetek közötti egyenlőségnek az elve. Elég csak néhány olyan momentumra gondolni az elmúlt 12 évből, akár a napokban lezajlott vitákra is a személyi jövedelemadó egy százalékáról való állampolgári rendelkezésről vagy az egyházi ügyek kormányzati kezelésének, st ruktúrájának megváltoztatásával kapcsolatos törvénymódosításokról, ahol számos utalás hangzott el a vitában és indoklásokban bizonyos egyházak véleményével kapcsolatban úgy, hogy nincs tudomásunk arról, hogy más egyházakat akár megkérdeztek, akár mondjuk e zekről a fontos lépésekről értesítettek volna. Tehát úgy tűnik, hogy könnyen átsiklik a joggyakorlás vagy a mindenkori kormány, vagy önkormányzat ezen a fontos elven, és talán ezért sem szükségtelen ezt a kérdést az alkotmányban is rögzíteni. Meg kell még említeni az 1991. évi törvényt az egyházi ingatlanok tulajdonrendezésével kapcsolatban, amely bizonyos felekezetekre mindössze az általános indoklásban tér ki. Talán nem véletlen mindezek alapján is, hogy az alkotmánykoncepció társadalmi vitájának idején t öbb felekezet jelezte, hogy kívánatosnak tartaná, hogyha az alkotmány tartalmazná a felekezetek közötti egyenlőség elvét az alkotmányban. Ezek között olyan felekezetek, amelyek több mint 100 éve
