Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3908 gazdasági feltételek, a tudományos publikációk lehetősége és az ezekhez való hozzájutás nehézsége az, amely ezt a folyamatot némileg még továbbra is lassítja. Úgy gondolom, hogy a magya r államnak mindig is kötelessége volt és kitüntetett kötelessége marad a magyar tudomány fenntartása, a magyar tudomány működési feltételeinek a megteremtése. Én egyetértek azzal, amiről Bauer Tamás beszélt, hogy hát nem feltétlenül csak az államnak vannak feladatai a tudományos feltételek – infrastrukturális és egyéb finanszírozási feltételek – megteremtésében, és hogy más országokban komoly példa van arra, hogy a tudományos kutatásokra jutó pénzeszközök 2030, van, ahol 40 százaléka magánalapítványokból v agy magából a gazdálkodó szférából vagy a hadiiparból – nagyon sok helyen, ugye, a hadiiparból – adódik. Azt is tudjuk jól, hogy például azok a tudományok, amelyeknek valamilyen módon közvetett hadiipari jelentősége van, hihetetlen gyors infrastrukturális és hihetetlen gyors színvonalbeli fejlődésen mehetnek keresztül. Magyarország erre nem számíthat. Mint ahogy nem számíthat gazdag mecénásokra, nagy alapítványokra, és nemigen számíthat a termelő szféra tudományt fejlesztő hatására sem. Ez nem azt jelenti, hogy semmilyen kapcsolat nincsen, de hogy minimális ez a kapcsolat és nagyonnagyon lassan fog fejlődni, ez – megítélésem szerint – elég nyilvánvaló. (Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ebből következik, hogy az állam nak változatlanul kitüntetett kötelessége, kitüntetett felelőssége van a magyar tudomány feltételeinek, a magyar tudomány működéséhez szükséges feltételek megteremtése tekintetében. Az, hogy először számol be a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a tudomány egészének a helyzetéről a magyar parlamentben, azt gondolom, hogy ez fontos, ahogy Pokorni Zoltán képviselőtársam is mondotta. (13.40) Azt gondolom, hogy ennek a politikai jelentősége többek között az, hogy a magyar politikai vezetés vagy a magyar politik ai elit szembesül a magyar tudomány helyzetével, és ha szembesül a magyar tudomány helyzetével, akkor – látva ezt a drámai állapotot – talán hajlandó drámai jelentőségű, drámai erejű döntéseket hozni. Hangsúlyozni szeretném azt, hogy a magyar tudomány hely zetén a radikális változtatás nem egy kormány feladata, és hála istennek nem is az ellenzék és a kormánypárti képviselők közötti vitában kell hogy eldőljön. Vagy nem pártok közötti versengés tárgya kell hogy legyen, hogy ki tud szebb szavakat mondani a tud ományról és ki tud ehhez képest ugyanakkor egyre kevesebbet teljesíteni. Hanem azt gondolom, hogy az egész magyar politikai elitnek a kötelessége, az egész magyar politikai vezetésnek a történelmi felelőssége az, hogy látva a magyar tudománynak ezt a dráma i helyzetét, döntésekké, akaratokká képese változtatni ezt a felismerést vagy sem. A magyar tudomány nem fogja tudni kihúzni magát abból a helyzetből, egy modern Münchhausen báróként, amiben van. Csak a politika. És ezen belül is az állam, nem kizárólag a z állami finanszírozás, de az állami finanszírozáson keresztül lehet a magyar tudomány helyzetén javítani. Ez a felelőssége, és számomra ez a jelentősége ennek a beszámolónak, amit én a magam részéről igenis korrekt és igenis tartalmas, informatív anyagnak tartok, és elfogadásra mindenképpen javasolok. Én elfogadásra javasolom az országgyűlési határozatot is, amit az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság állított össze. Engem nem zavarnak azok a megállapítások, részben feladatokat, célokat megfog almazó megállapítások, amelyek itt vannak. Én sem értettem félre a 3. pontot olyképpen, hogy a tudománynak valamilyen közvetlenül a politikát kiszolgáló szerepet kellene betölteni, amit 40 éven keresztül elvártak tőle, de soha nem engedtek, hogy megtegye; hiszen a tudomány a diszkurzivitás, az ismerettermelésnek az alrendszere, a politika pedig az akaratképzésnek
