Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KULIN FERENC (MDNP):
3883 szükséges állami szerepvállalásra s ennek szerveire és a tudomány autonóm szereplőinek együttműködésére épülő újszerű irányító, orientáló szerkezet. A magyar tudomány e tekintetben ma túlságosan is szétforgácsolt, policentrik us." Van igazság ebben a diagnózisban, de a lényeges problémát nem abban látjuk, hogy a szétesett tudománypolitikai gépezet helyén nem jött még létre egy újszerű irányító szerkezet, hanem abban, hogy a politika új gépezete nem működik. Kétségtelen, ma sem a kormányzó, sem az ellenzéki pártok, sem a művelődési tárca, sem az illetékes parlamenti bizottság nem rendelkeznek átfogó, hiteles képpel a magyar tudomány reális szükségleteiről, nem képesek sem politikai, sem szakmai elfogultság nélkül állást foglalni az egyes tudományterületek érdekellentéteit illetően. De nem azért nem képesek, mert még nem alakult ki az új irányító, orientáló szerkezet, azaz egy új típusú tudománypolitikai bürokrácia, hanem azért, mert az elmúlt hat év alatt még nem érlelődött ki oly an többségi akaratot kifejező politika, nem született meg az a nemzetstratégia, amely egy újfajta irányító szerkezet közvetítése nélkül is kijelölné a magyar tudomány helyét és fejlődésének irányait. S amíg ez az életképes nemzetpolitikai akarat meg nem iz mosodik, addig a magyar tudományt minden jó szándék, őszinte elkötelezettség és kétségbevonhatatlan emberi tisztesség ellenére is nem össztársadalmi szükségletek, hanem szenvedélyes elfogultságok, parciális érdekek és a tudományos életen belüli esetleges e rőviszonyok fogják irányítani. A parlament ebben a helyzetben nem tehet mást, mint hogy odaáll egyik vagy másik részérdek mellé, esetleg kiáll a költségvetési támogatás növeléséért, és segítséget nyújt bizonyos feszültségek tüneti kezeléséhez. Egyszóval: a míg új keletű parlamenti demokráciánkat nem hatja át a politika tudománya, addig hiába erőltetnénk bármiféle új típusú tudománypolitikát. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Van az akadémiai beszámoló nak egy fejezete, amelyik a tudomány és a társadalom kapcsolatával foglalkozik. A Néppárt álláspontja szerint ez az elemzés is vitatható, illetve továbbgondolandó. Egyetérthetünk azzal a megállapítással, hogy a tudomány népszerűségének világszerte tapaszta lható erősödése mellett, idézek: "Világszerte érzékelhetők riasztó tudományellenes jelenségek is, az irracionalitás terjedése fokozottan vonatkozik a keleteurópai országokra, amelyekre váratlanul és hirtelen rázúdultak a korábbi ideológiai okokból kiszorí tott nézetek és áramlatok." Önmagában ezzel a megállapítással sincs vitánk. De bíráljuk a helyzetértékelés egyoldalúságát. Vitatjuk azt a szemléletet, amely a tudományos gondolkodás térhódítását kísérő negatív jelenségek közül csak a sajátosan keleteurópa i irracionalitást tartja említésre méltónak, s szemet huny a tudományfejlődés tipikusan nyugati kortünetei fölött. Arra a nálunk is egyre időszerűbbé váló problémára gondolok, amit Jean Franois Liotard úgy vetett fel, idézek A posztmodern állapot című tanu lmányából: "Ki dönti el, mi a tudás? Illetve ki tudja, mit kell eldönteni? A tudás kérdése az informatika korában minden korábbinál inkább hatalmi kérdés." Eddig az idézet. És ez nemcsak azt jelenti, hogy veszélybe kerül a tudás emberformáló szerepe, képes sége, vagy ahogy megint csak Liotard mondja: "Romba dől az a régi alapelv, hogy a tudás elsajátítása elválaszthatatlan az elmének és magának a személyiségnek a kiművelésétől." Itt nemcsak a személytelen tudás, a pozitív tudományt szolgáló szerepéről van sz ó, hanem arról, hogy amit szolgál, a hatalom, egyre ellenőrizhetetlenebbé válik az ember számára a posztmodern állapotban. Megint Liotard mondja: "A multinacionális vállalat gyűjtőnévvel jelölt új tőkeáramlási formák révén a gazdasági hatalmak az elmúlt év tizedekben már elérték azt a pontot, amikor már az állam stabilitását veszélyeztetik. Az új tőkeáramlási formák következtében a beruházási döntések legalábbis nagy részben kicsúsztak a nemzetállamok ellenőrzése alól." Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a Né ppárt állást foglal az európai integráció és a globális rendszerek mellett, természetesen tisztában van azzal, hogy a nemzetállamok korábbi funkciói lényegesen korlátozódnak. De tudatában vagyunk annak is, hogy tudományos műhelyeink
